Magyar Nemzeti Levéltár – Az Archivum Regnitől az elektronikus levéltárig (Budapest, 2013)
4. A Magyar Nemzeti Levéltár - A Magyar Nemzeti Levéltár adatbázisai
A Magyar Nemzeti Levéltár adatbázisai 33 Az egyesületek, körök, társaságok, klubok céljai szerteágazók, formái sokszínűek voltak. Kiterjedtek a polgári, a nemzeti, a kulturális és a tudományos értékek védelmére és művelésére, a társadalmi érdekazonosság megfogalmazására és érvényesítésére, a jótékony és szórakoztató lehetőségek biztosítására. Összetételüket tekintve leginkább az érdekvédelem és a tudományos társaságok síkján tűnnek homogénnek, míg a nemzeti, a kulturális, a polgárjogi, a jótékonysági, valamint az egyházi, a sport és a lokálpatriotizmus körébe eső szerveződések terén már különböző társadalmi rétegeket fogtak át. Szervezeti formáik szerint elsősorban helyi jellegűek. Jelentős részük azonban így is az általános nemzeti és társadalmi feladatok vállalását fogalmazta meg. Nem véletlenül. A nemzeti ügy például mindvégig élő, központi kérdés maradt. Nem csak az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc hagyománya élt tovább az egymást váltó nemzedékekben, ehhez járult a neoabszolutizmus terhe, ami így együttesen közösségteremtő, hosszabb távon is összetartó erővé vált. A nemzeti-közösségi tudat tehát a polgári korszakban új forrásokból is táplálkozott. A századforduló után az 1848-as hagyomány, ha nem is kihunyni, de mindenképpen halványulni látszott. Az Osztrák-Magyar Monarchia válsága, a széthullás, majd Trianon új elemekkel töltötte fel a nemzeti érzelemvilágot. Ez tükröződött az egyesületek életében. Különös súlya volt a társadalmi és a szociális kérdéseknek is. A sokszínű és kivételes erőt, vitalitást mutató civil társadalom így a gazdasági és a társadalmi fejlődéssel együtt alakult Magyarországon, főként a városokban. A falvak többségében azonban jószerivel csak az iparosok egyesületeit, segélypénztárait, a tűzoltó egyesületeket, az olvasó- és a gazdaköröket lelhetjük fel. A városi polgári körök, a kaszinók, az irodalmi egyletek kisebb könyvtárral is rendelkeztek, több országos lapot is megrendeltek, alkotó-, színjátszó kört, szavaló- és előadócsoportokat, zenei, művészeti, irodalmi szakosztályokat hoztak létre. Kiemelkedő szerepet kaptak ebben a könyvtárak, a tudományos és művészeti gyűjtemények, a színházak. A sporttevékenység terén pedig - többek között - megalakultak a lövész-, a korcsolya-, a kerékpáros, a tekeegyletek, az atlétikai és a labdarúgókörök, klubok. Az öntevékeny szerveződési formációk köré illeszkednek az iskolai önképző (zene, cserkész, sakk, sport, gyorsíró és egyéb) körök. A civil társadalom részének tekinthető az egyházi egyesületek és szervezetek jelentős része is. Kiváltképpen azok, amelyekben kulturális, tudományos, karitatív tevékenység folyt. Végső soron azonban ide sorolhatóak a vasárnapi iskolák, a presbitériumok, az egyházkerületi és egyéb egyházközösségi testületek, a jótékonysági szervezetek, az ifjúsági és nőegyletek. Az egyházaknak történetileg is különös és jelentős szerepük volt az ország szellemi életének alakításában. Sajátos szervezeti rendjük, jellegük miatt évszázados hagyományokat is őriztek. A települések biztonságának védelme jegyében alakultak meg országszerte a tűzoltó egyesületek, a vagyonbiztonság érdekében időközönként a polgár- és mezőőrségek. Egyes társadalmi rétegek pedig - túllépve a helyi kereteken - olyan országos jellegű szervezetekhez csatlakoztak, amelyeknek fő célkitűzéseit és kereteit állami jogszabályok határozták meg. A céhek felszámolását és az iparszabadságot deklaráló 1872. évi törvény ugyanis szinte szükségszerűen maga után vonta az ipartestületek megalapítását, amelyeket az önsegélyező egyesületek megalakítása kísért. Fő feladatuknak természetesen érdekeik védelmét, az adó- és vasúti, valamint a szállítási kedvezményeik biztosítását, jólétük előmozdítását tekintették. Az 1891. évi XIV. te. alapján pedig megszervezték a betegsegélyző pénztárakat, a munkaadók és a tagok járulékaiból, adományaiból és kamataiból. Ebbe a körbe sorolhatók a különböző kamarák (ügyvédi, orvosi, mérnöki stb.), valamint a tudományos és a kulturális társaságok is (történelmi, jogi, művészeti stb.). A háború, és különösképpen a nyilas uralom idején a szélsőjobboldali szervezetek kivételével nemcsak a pártok és politikai egyesületek tevékenységét tiltották be, hanem a „politikamentes" egyletek, körök, klubok puszta léte is kérdésessé vált. ( http://mnl.gov.hu/adatbazisokonline )
