Magyar Nemzeti Levéltár – Az Archivum Regnitől az elektronikus levéltárig (Budapest, 2013)
4. A Magyar Nemzeti Levéltár - A Magyar Nemzeti Levéltár adatbázisai
A Magyar Nemzeti Levéltár adatbázisai 23 a reformok egész sorát alkotják, közöttük megszervezik a „Commissio Systematica" nevű bizottságot, amelynek feladata többek között az új helyzetben az állami szükségletek fedezésére szolgáló források megnyitása, az adórendszernek, - amely ellen az országgyűléseken és a nádori konkurzusokon igazságtalan behajtása miatt állandóan panaszkodtak a rendek - új alapokra való helyezése volt. Az adó behajtásának a módja ebben a korszakban az volt, hogy az uralkodó az országgyűléssel bizonyos nagyságú összeget megszavaztatott, amit azután általában a nádori konkurzusokon külön bizottság osztott fel az egyes vármegyék, kerületek és törvényhatósági jogú városok között a már korábban foganatosított és állandóan javított összeírásokban szereplő portaszámok arányában. A vármegyék, a kerületek és a városok állandóan tiltakoztak a részükre megállapított portaszám ellen. Az uralkodó az országgyűlés tartama alatt több alkalommal hívta fel a rendeket arra, hogy segítsenek az adórendszer igazságosabbá tételén, dolgozzanak ki olyan szabályzatot, amelynek alapján az adóköteleseket és vagyonukat országszerte egyenlő, azaz ugyanazon elvek szerint írják össze, hogy az adót arányosan osszák szét. A munka megkönnyítése céljából tervezetet is küldött a rendeknek. A rendek úgy tervezték, hogy a kiváltságosak és a zsidóság kivételével az egész ország lakosságát vagyoni viszonyaival együtt kell összeírni, hogy a nádor ennek alapján állapíthassa meg, hogy hány porta után adóznak az egyes törvényhatóságok. Az uralkodó és a rendek közti hosszas tárgyalások után alkotta meg az országgyűlés az 1715. évi LVII. tc.-et, amely csak röviden foglalkozik az összeírással, a kivitelezés módjára nem tér ki és az országgyűlés által kidolgozott módozat sem került be a törvénykönyvbe. Az összeírási utasítás értelmében össze kell írni minden szabad királyi várost, minden kiváltságos és nem kiváltságos mezővárost, minden községet, lakott helyet és puszta falut, megjelölve az elpusztulás idejét. Az egyes községeknél össze kell írni a jobbágyok, zsellérek, taksás nemesek, szabadosok és más ebbe a kategóriába tartozó egyéneket. Az egyes személyeknél fel kell tüntetni a szántóföld nagyságát pozsonyi köblök mértékében, egybefogva az őszi és tavaszi vetések területét, valamint az esetleges ugart is. Meg kell jelölni tehát a fordulók számát és nagyságát is. A rétek nagyságát kaszások mértékében kell megadni, fel kell tüntetni a széna minőségét és meg kell említeni az esetleges áradások következtében keletkezett károkat, valamint a szabad legeltetési viszonyokat is. A szőlőknél fel kell venni a jegyzékbe minden kilenced, tized vagy hegyvám fizetésére köteles nemesi vagy jobbágy szőlőt, nagyságát egy kapásnyi terület mértékével adva meg. Az erdőket akár makkoltatásra, akár tűzifának, akár ipari célra használják is fel, szintén össze kell írni. Fel kell venni a jegyzékbe a nem nemesek kezén levő minden malmot, akár lisztet őrölnek rajta, akár fűrész- vagy zúzómalom, megadva az évi jövedelmet. A szomszéd községek által bírt szántókat, réteket, erdőket és szőlőket szintén össze kell írni. Az egyes személyekre vonatkozó adatok után következik minden egyes községnél a községre vonatkozó általános megjegyzések rovata: hány forduló van és miért van annyi a községben, ki kell térni a szántóföldek fekvésére, termékenységére, a bor minőségére, a szállítási, közlekedési és értékesítési lehetőségekre. Fel kell tüntetni továbbá azt, hogy tapasztaltak-e a bevallások körül hamisságot, vajon nem hagyták-e abba a jobbágyok a jobbágyföldek művelését, hogy helyette nemesi földön gazdálkodjanak. A szabad királyi és bányavárosokban nagyrészt ugyanúgy írták össze a lakosokat, mint a földesúri hatalom alatt álló községekben, tekintetbe vették azonban az önálló városi élet viszonyait. E városokban ugyanis csak azt a vagyont mellőzhették, amely a várost mint testületet illette meg, mint pl. a városházát és a város földjeit. Össze kellett azonban írni minden egyes polgári telket a tulajdonos nevével, minden egyes telektulajdonos összes ingatlan vagyonát, szántóföldjét, rétjét, szőlőjét, valamint mindennemű jövedelmét. Ki kellett térni az összeírásban a céhbeli mesteremberekre, kereskedőkre és jövedelmükre. A városoknál az egyes személyek összeírása után az egész
