Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
A tanulmányokban előforduló fontosabb fogalmak magyarázata
Soltész = eredetileg telepítő a Felvidék irtásos területein, utóbb a telepesfalu bírája. Specificatio juris montani = hegyvám-összeírás. Spelta 1. tönköly. Subarenda = az árendált földnek, tizednek stb. a bérlő által történő árendába adása. Subsidium = a XVI—XVII. században az országgyűlések által a katonaság fenntartására megajánlott adó. Supernatans föld = 1. remanentialis föld. Szabados = 1. libertinus. Szaporodás = szaporodásnak — tényleges szaporodásnak — a népesség lélekszámának két időpont közötti különbségét nevezzük. Ha a lélekszám a korábbi időpontban volt nagyobb — tehát a különbség negatív —, akkor nem szaporodásról, hanem fogyásról beszélünk. A tényleges szaporodás a természetes szaporodásból és a vándorlás különbözetéből tevődik össze. A természetes szaporodás az élveszületések és halálozások számának, míg a vándorlási különbözet a bevándorlások és kivándorlások számának a különbsége. Születési, halálozási, szaporodási arányszámok = a születések, halálozások és a szaporulat számát a népesség (évközépi, időszaki középi) számához viszonyítjuk, ezrelékben fejezzük ki (1000 lélekre jutó szám). Pl. élveszületések : népesség lélekszáma X 1000. A történeti statisztikai adatforrásokban gyakran éppen megfordítva találhatjuk, mint az egy halálesetre jutó élők száma stb. Taksás nemesek (nobiles taxiti) = egytelkes nemesek, akikre adott esetben taksát (subsidiumot 1. ott) vetettek ki. Taxafizető = olyan jobbágy, aki a jobbágyokat terhelő különböző robotkötelezettségek (szántás, vetés, hosszúfuvar stb.) helyett általában szerződésileg megállapított pénzösszeget fizet. Tönköly (spelta) = a XVI—XVIII. századokban divatos takarmánygabona. Termése a baromfi eledele, de emberi táplálékra is használták. Tretina = a vlach pásztorok adója földesuraik részére ökreik és teheneik után. A tretina fejében borjút adtak vagy helyette pénzt fizettek. U. et C. = Urbaria et Conscriptiones. A magyar kamara által a XVIII. század végén a kamarai levéltár iratai közül összeállított összeírásokat és urbáriumokat tartalmazó gyűjtemény. Udvarbíró = 1. Provizor. Űrmértékek = az ország északi és északnyugati részein használt űrmértékekről tájékoztatást ad Léderer Emmának „A régi magyar űrmértékekről" a Századok 1923/24. évi kötetében megjelent tanulmánya. Országunk keleti részeinek űrmérték rendszere jórészt feldolgozatlan, ismeretlen, így a szentesi véka, simándi köböl stb. nagyságát nem lehet megadni. Váltóraj = a tizedet csak 10 rajból vették ki természetben, ami alatta volt, vagy a tízen, húszon stb. felül, azt váltórajnak mondották és a váltórajok tizedjét pénzzel kellett megváltani. Ez a váltságpénz a raj pénz. Vetésbefogadóképesség = a kifejezés arra utal, hogy századokkal ezelőtt a szántóterület nagyságát gyakran nem a területmértékkel fejezték ki, hanem a földbe vethető magmennyiség meghatározásával. Vivum aeraríum = eleven kincstár (az adófizető nép szokásos elnevezése). Vlachok — vlach adó = az erdős és hegyes vidékeken települt, főleg ruszin, lengyel és román nemzetiségű pásztorokat nevezték vlachoknak. Fő megélhetési forrásuk a juh-, disznó- és marhatenyésztés, földet nem műveltek. Állatjaikat a havasi legelőkön legeltették, innen származik havasi pásztor nevük. Földesúri kötelezettségeiket az ún. vlach jog szabályozta, amely szerint kilencedet és tizedet nem adtak, hanem állatjaikból szolgáltatták az ún. vlach adót, a helyi szokások szerint a huszadot, ötvenedet, illetve a tretinát.
