Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Bakács István: A dicalis összeírások
1563. évi kamarai utasítás szerint az egyes községekbe a szolgabíró és egy hites ember száll ki, miután esküt tettek, hogy tisztükben az előírásoknak megfelelően fognak eljárni. A XVI. század közepén már kialakul az a gyakorlat, hogy a dicator — akár rendi, akár kamarai (királyi) megbízott — megyebeli, köztiszteletben álló ember, igen sokszor alispánokat neveznek ki erre a tisztre. Az adóösszeírásra, ill. behajtásra vonatkozó királyi rendeletet a dicator a megyei közgyűlésen hirdeti ki, s az összeírás befejezte után az elkészített jegyzéket ugyancsak a megyei közgyűlésnek kellett bemutatnia, amelynek jogában állott a porták számát illetően módosításokat eszközölni. 11 Egy-egy dicatort egy-egy megye összeírásával bíztak meg, előfordulnak azonban kivételek is: 1543-ban Árva, Liptó és Túróc megyébe egy dicatort küldenek, 1574-ben Nógrád és Hont megyét Soos János dicálta, egy ízben pedig Nyitra megyét két dicator írta össze 12 . Az összeírásra vonatkozólag a törvények, de részletesebben a kamarai utasítások intézkedtek. 13 Ezek alapján az 1596. évig terjedő összeírások adóalapnak a portát, a kaput teszik meg.Tudjuk, hogy az 1342. évi rendelkezés a kaput annak figyelmen kívül hagyásával tette meg adóalapnak, hogy a telken — amelyen a kapu állott— hány személy, család élt, s ez az alapelv nem változott meg évszázadokon keresztül. A népszaporodás következtében az egy telken élő családok ugyan külön-külön házat építettek, de a telket nem osztották fel, a közös kapun jártak be továbbra is mindannyian. Később, amikor az elkülönítés megtörtént, minden házhoz külön kapunlehetett eljutni, s a telek, amelynek hajdan csak egy kapuja volt (azaz minden kapu egy-egy telket jelentett), immár több kapuval bírt: megszűnt tehát a kapu és a telek értékazonossága. Zsigmond az 1411. évi 2. tc.-kel elrendelte, hogy az eredetileg egész telkek felosztásából keletkezett telkeken létesült kapuk után a kapuadónak csak felét kell fizetni. Mátyás 1467-ben reformmal kísérletezik, s olyan telekadót vezet be, amely a telken élő családok számának megfelelően emelkednék, de a következő évben visszatér az önálló gazdaságot képező telek után kivétendő adóhoz: a telek felaprózódásából keletkezett résztelkek egész teleknek számítanak. Szükséges ezenfelül — amint ezt az 1342. évi rendelkezés is előírta — hogy a telkek birtokosai fizetőképesek legyenek. A szolgákat azonban már az 1351. évi 5. tc. kivette az adófizetés kötelezettsége alól, s az 1411. évi 3. tc. kimondotta, hogy a földesúri gazdaság alkalmazottai, akiket földesuruk élelmez és ruház, nem fizetnek adót. Az 1478. évi 4. tc. az egy telkes nemeseket, a nemesek házait, az általuk eltartott háznépet, a községi bírákat, a szegényeket, az elhagyott telkeket és a malmokat mentesíti az adófizetés alól, viszont a zselléreket, amennyiben házhelyhez tartozó földeket művelnek, vagy saját szőlejük van, bevonja az adókötelezettek sorába. Ehhez még hozzáfűzhetjük, hogy a XVI. században előbb 3 forint, 1547-től pedig. 6 forint ingóvagyonnal kellett az adókötelezetteknek rendelkezniök. Az említett kamarai utasítások előírták, hogy a dicator minden községbe szálljon ki, számolja össze nemcsak az egész, de a fél- és negyedhelyeket is, s a bíró számára, ha tíz porta van a községben, egész, öt portánál félporta mentességet adjon. Minden községben nemcsak az adóköteles jobbágyokat kell összeírnia, hanem az összeírásban tüntesse fel azokat a földesurakat is, akiknek csak szabadosaik, zselléreik, molnáraik vannak, vagy éppen csak újonnan épült jobbágyházaik, s általában az egy községben birtokos földesurak portáit egymástól elkülönítve tüntesse feL Az 1563. évi utasítás 14 szerint az adózás keretébe kell vonni, tehát össze kell írni azokat a molnárokat, szabadosokat és iparosokat is, akik nem élnek földesuruk kenyerén, azonfelül a telkes ruténeket és vlachokat is, ha földesuruknak census helyett bármit is fizetnek; sőt azok is, akik legelő-állattenyésztéssel foglalkoznak, fél dica-val tartoznak. A Mosón megyei dicator részére 1536-ban készült utasítás külön meghagyja 15 "
