Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába

A bizottság javaslatára hasznos ügyrendkészítési munkálatok indultak el a Helytartótanács megbízásából. Ezek azonban eredményre nem vezettek. Az önálló magyar Statisztikai Hivatal felállítása csak a kiegyezés után, 1867 tavaszán valósulhatott meg. IV. A TÖRTÉNETI STATISZTIKAI ADATOK FELDOLGOZÁSA, ELEMZÉSE 1. Forrásértékelés A történeti statisztikai kutatásoknál a vizsgált forrásanyag jellege, a rendelkezésre álló anyag bősége, egyneműsége vagy hetero gén volta dönti el, hogy az anyagból lehet-e statisztikát készíteni. A modern statisztikai anyagnál is hibát követ el és megbízhatatlan eredményekhez jut az, aki az adatgyűjtés céljának, tartalmának átgondolása nélkül fog a munkához; a történeti statisztikánál még fokozottabb mértékben áll ez. A vizsgálni kívánt résztörténelem mélyreható, alapos ismerete nélkül, egyben megfelelő statisztikai alapok nélkül nem lehet eredményesen művelni a történeti statisztikát. Számok tömkelege még nem statisztika. A számgyűjtésnek csak akkor van értéke, ha a számok olyanok, hogy belőlük a kor népességszerkezetére, osztályviszonyaira és gazdasági életére lehet következtetni.

35 Ha találunk is több évről származó kimutatásokat, még nem biztos, hogy ezek alkalmasak statisztikai feldolgozásra. Mi dönti el a történeti anyag statisztikai célra való használhatóságát? Elsősorban az, hogy a rendelkezésre álló számok egyneműek-e vagy egyneműekké tehetők-e. A történeti statisztikai munka megkezdése előtt a kutató tisztában kell legyen azzal a korral, melyben a tárgyalni kívánt társadalmi vagy gazdasági kérdést vizsgálja. Ismerje a kutató a rendelkezésre álló forrást olyan részletességgel, hogy el tudja dönteni, hogy a kívánt célra felhasználható-e. Pl. csakis a dicajegyzékek beható, gondos tanulmányozása győzhet meg bennünket arról, hogy a dicajegyzékek egymagukban a falu vagy a megye népességének megállapítására nem alkalmasak. (Eddig történettudományunk bátran számított a jobbágyporták alapján népességszámot. Kalmár Gusztáv, Acsády.)

36 A számok mögött észre kell venni a kor gazdasági mozgató erőit, az adatbevalló jobbágy küzdelmét terhei csökkentésére. Az összeírás elemzése során — amint erre már céloztunk — ki kell térni az ös szeírási levelezések anyagának lehető legkörültekintőbb tanulmányozására. Az adatok, a számok csak hozzásegítenek a múlt képének tárgyilagos megrajzolásához, de a számok a kor keretét nem adják meg, A jobbágyösszeírások adatai az összeírás körülményeiből megállapíthatóan a valóságos adatoknál kisebbek. A jobbágyságnak érdeke volt, hogy az állam részére minél kevesebb adót fizessen, ezért minden módon arra törekedett, hogy eltitkolja a valóságos adatot. A földesúr, mivel neki is érdeke volt, hogy jobbágyának gazdasági teherbírása ne csökkenjen tovább, nem leplezte le jobbágyát. A földesúr jobbágyának szegényedése azzal is járt, hogy nem tudott eleget tenni a egyház felé fennálló adófizetési kötelezettségének. Mivel az adózóknak érdekük volt a porták számát, az adótárgyak számát csökkenteni, különböző módszerekhez folyamodtak. Az adóösszeírás idejére sok jobbágy elhagyta a házát, elmenekült, sokszor egy-egy adóösszeírásban egész községet lakatlannak tüntettek fel.