Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

A tanulmányokban előforduló fontosabb fogalmak magyarázata

Hegyvám (jus montanum) = a bortermés után a földesúrnak járó, a terméseredménytől nem függő bormennyiség vagy pénz. Hely (telek, sessio) = a jobbágy által a faluban bírt házhely, amelyhez a határban községenként eltérő nagyságú szántóföld és legelő tartozik. Ha a szántóföld nagysága a községben általában az egésztelekhez tartozó földterületnek fele, negyede stb. volt, akkor ,,fél-", illetve „negyed"- stb. telekről beszélünk. A jobbágy robotszolgáltatása, állami adója az egésztelekre volt megszabva. Ha ennek csak egy részét bírta, szolgálati kötelezettsége, adózása is ennek megfelelően kisebbedett. Hódoltság volt a neve a törökkor idején a magyar államterület azon részének, melynek lakossága fölött a legfőbb hatalom jogait két uralkodó gyakorolta; a magyar és a hódító török. Honoratior = a XVIII—XIX. században azon polgári származású tisztviselők, akik magán-, civil- vagy tanügyi állásban működtek. Hold = az úrbérrendezés idején 1100—1300 négyszögöl. Insurgens = nemesi felkelésben, a nemesség hadbaszállásában résztvett személy. Irtásföld, irtvány (extirpatura) = erdőirtás, mocsárlecsapolás stb. útján művelhetővé tett terület. Jobbágytelek (sessio) = belsőtelekből (fundus intravillanus) és külső telekből (fundus extra villanus) tevődik össze. A belsőtelek általában 1100 négyszögöl nagyságban nyert megállapítást. A külsőtelek nagysága a helyi viszonyoktól, valamint az úrbéres szántóföld és rét minőségétől függött, helyenként 36 holdra is rúgott (Csanád m.). Az úrbérrendezéskor az volt az elv, hogy telkes jobbágy is eltarthassa családját. Jugerum ~ hold. Jus montanum = hegyvám, 1. ott. Kabinettschreiben = az uralkodó helyettese által aláírt rendelet. Kalangya = a learatott és kévébe kötött gabonából a XVI—XVII. században kalangyát (gelima: ma gabonakereszt, gabonacsomó) raktak. Rendszerint 30 kéve, olykor több, máskor kevesebb, helyi szokás szerint. Kamaraispán = az állami jövedelmeknek (bánya-, adó-, pénzverési-, sómonopólium stb.) a királlyal szerződéses viszonyban álló bérlője. Joga volt az e jövedelmekkel kapcsolatos összes üzleti, közigazgatási és bírói funkciók gyakorlására, a belőlük származó tiszta haszon élvezetére, és mindezek fejében meghatározott összeget tartozott fizetni a királynak. Kapás szőlő (fossor) = kb. 94 négyszögöl. Kaszás rét (falcastrum) = akkora területű rét, amelyen általában egy szekér szénát kaszáltak (kb. egy hold). Kenéz = eredetileg telepítésvezető, Magyarország román- és ruszinlakta területein; utóbb a falu bírája, kiváltságos helyzetű paraszt. Kepe = a learatott és kévékbe kötött gabonából kepét raktak. Helyette ma gabonakeresztet, gabonacsomót mondanak. A kepe nagysága változó, helyi szokások szerint 15—30 kéve. Keresztyénpénz (pecunia Christianitatis) = a nincstelen és semmi vetéssel nem rendelkező zsellérek, más szóval keresztyének (Christiani) fizették tized helyett, összege a helyi szokások szerint 2—12 dénár. Nevezik sarlópénznek is, különösen a XVI. században. Királyi tisztviselők = dicasteriumok, azaz királyi és nem rendi főhivatalok, valamint az alájuk tartozó kisebb hivatalok tisztviselői. Kilenc kérdőpont = a Mária Terézia 1766. július 21-i rendeletében előírt, a jobbágyok úrbéri . viszonyainak megállapítását célzó kérdések. Kitudni a tizedet = egykorú, eredeti kifejezés a tized kiszámítására és tényleges kiszedésére. Kocsmatartás (a borkimérés joga, educillatio) = bizonyos, meghatározott időben a földesúr joga volt. Ha a község határában termett bor, a jobbágyok Szent Mihály napjától (szeptember 29.) Szent György napjáig (április 24.), különben csak karácsonyig árulhatták boraikat; az év többi részében, illetve saját vendégfogadójában az egész évben a földesúr mérhette borát. Szeszt ugyancsak az egész éven át árusíthatott. 27* 419