Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Thirring Gusztáv: A városok népességének 1848. évi összeírása a soproni „Népszámlálás" és főbb eredményei tükrében

6. A kereső családfők és a háztartási tag-eltartottak aránya Sopronban 1848-ban, a főbb foglalkozási főcsoportok szerint * A népösszeírás adatai alapján — mint jeleztük — lehetőség nyílik a különböző foglalkozásúak háztartási és részben családi viszonyainak megfigyelésére is. A népösszeírásnak ezek az adatai beható tanulmányozást érdemelnének. Az itt bemutatott néhány főeredmény csupán nagy vonásokban utalhat az adatok értékére és az egyes foglalkozások háztartási-családi viszonyai között 1848-ban fennállott különbségekre. A 7. sz, tábla foglalkozási főcsoportok szerint a száz családra (családfőre, ill. háztartásfőre) jutó következő jellegzetesebb adatokat közli: a feleségek, az egyéb családtagok és — a. családfőt is ideszámítva — az összes családtagok arányát; ezenkívül a szolgálati személyek (háztartási és üzleti, üzemi alkalmazottak), az idegen tanulók, végül a háztartás összes tagjainak arányát. Az adatok értékelésénél a már említett hibaforrásokat okvetlenül figyelembe kell venni.

24 Az adatok értékelése további részletvizsgálatokat igényel. De az összeállítás ilyen vizsgálatok nélkül is kellőképpen igazolja azt — amire egyébként már ismételten utaltunk —, hogy a különböző foglalkozásúak háztartásnagyságában mutatkozó különbségeket elsősorban az idegen elemek — főleg a házi, üzleti stb. alkalmazottak — eltérő aránya okozta. Ha eltekintünk az egyéb és ismeretlen foglalkozásúak csoportjának amúgy is bizonytalan értékű adataitól, az átlagos családnagyság (egy családra 3,7 családtag) foglalkozási főcsoportok, ill. gazdasági ágak szerint valamivel szerényebb keretek között: 3,2—4,0 között (illetőleg az akkoriban úgy látszik a maitól erősen elütő összetételű bányásznépességet is figyelmen kívül hagyva csak 3,6— 4,0 között) ingadozik. A család nagyságát nyilvánvalóan már akkor is befolyásolhatta a családfő foglalkozásonként esetleg eltérő kora; különösen pedig az is, hogy az egyéb családtagok között mennyi volt a gyermek és mennyi a nem szoros értelemben Foglalkozási főcsoport Az egész n kereső családfő épességből háztartási tag-eltartott Egy Családfőre (háztartásra) jutott háztartási tag Foglalkozási főcsoport százalékban Egy Családfőre (háztartásra) jutott háztartási tag 21,8 78,2 3,6 23,5 76,5 3,3 26,1 73,9 2,8 17,6 82,4 4,7 17,4 82,6 4,7 25,2 74,8 3,0 26,5 73,'5 2,8 Közszolgálati és szabadfoglalkozások 19,9 80,1 4,0 24,1 75,9 3,2 ilyen módon meghatározott kategóriájának népességi arányszáma 39,3%-ra nő; ezzel szemben az eltartottaké (még mindig ideértve az esetleges kereső családtagokat is) 60,7 %-ra csökken. Ez más szóval azt jelenti, hogy 1848-ban — a ma szokásos arányszámot is kiszámítva — száz ún. keresőre 154 ún. eltartott jutott, ami, figyelembevéve az adatokban még mindig bennrejlő — bár erősen összezsugorodott — hibaforrást, már csak viszonylag elég magas arányszám.

23