Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Thirring Gusztáv: A városok népességének 1848. évi összeírása a soproni „Népszámlálás" és főbb eredményei tükrében
arra vonatkozó akaratát, hogy a népesség az összes királyi városokban évente összeírassék. Ebben a rendeletben és az ezt követő időben kibocsátott rendeletekben először lép fel a „lélekösszeírás" fogalma és kötelezettsége 1 , jeléül annak, hogy a Helytartótanács az eredetileg csak a mesteremberek összeírását célzó műveletet a népesség egész körére kívánta kiterjeszteni. Az a körülmény, hogy ezen összeírások végrehajtásának módozatai nem állapíttattak meg és így az eredmények sem elégíthették ki az uralkodót, arra bírták II. Józsefet, hogy az 1784—1785. években rendszeres általános népszámlálás végrehajtását rendelje el, amelynek ki kellett terjeszkednie a népesség összes rétegeire, tehát azokra is, amelyek eddig nemesi kiváltságaiknál fogva, vagy teljes vagyontalanságuk miatt minden összeírás alól fel voltak mentve. II. József szándéka az volt, hogy a népszámlálás eredményeit a népesség körében beálló változások figyelembevételével állandóan kiigazíttassa, nyilvántartassa. Közvetlenül halála előtt azonban visszavonta a népesség Összeírására és nyilvántartására vonatkozó rendeleteteket, és bár már az 1792, évi országgyűlés tárgyalt egy újabb népszámlálás gondolatáról, ily irányú törvényt az országgyűlés csak 1802-ben hozott, amelynek alapján 1804-ben hajtották végre az új népszámlálást (helyesebben népösszeírást). Ez azonban a nemesség és papság összeírását elejtette,és így a teljesség szempontjából a II. József-féle népszámláláshoz képest nagy visszaesést jelentett. A Helytartótanács rendeleteiből kifolyólag ezentúl évről évre össze kellett írni az ország lakosságát, de ezen műveletek általában csak az 1804. évi összeírásból származó anyagnak revideálására és helyesbítésére terjeszkedtek ki, és így II. József népszámlálásánál, ill. az 1804-es népösszeírásnál csupán kevésbé megbízható eredményt hoztak létre. 1847-től ezek a műveletek teljesen megszűntek, úgyhogy csak az osztrák abszolút kormány által végrehajtott 1850. évi népszámlálás derítette ki újból az ország népességét, de ennek — amúgy sem teljesen megbízható — eredményeiből csak nagyon kevés látott napvilágot. Arról, hogy időközben az új magyar alkotmányos kormány már 1848 tavaszán a szabad királyi városok népességének részletes összeírását rendelte el, a szakirodalomban tudtunkkal eddig említés egyáltalában nem történt; így a statisztikai szakköröknek erről a történeti-statisztikai szempontból is jelentős összeírásról tudomásuk napjainkig egyáltalában nem volt. Kívánatosnak látszik tehát, hogy ez a mulasztás most pótoltassák és az elsőként feltárt soproni összeírás nyomán az 1848. évi városi „népszámlálás" tervezete, végrehajtásának módozatai, valamint az összeírás Sopronra vonatkozó főbb eredményei is most — elsőízben — közzététessenek. 1. Az 1848. évi népösszeírás létrejötte és lefolyása Sopron sz. kir. városban Az 1848. évi népszámlálási műveletek elrendelése a nemzeti megújhodás és modern reformok eredménye. A negyvennyolcas törvényhozás a sz, kir. városok közigazgatását teljesen új alapokra kívánta fektetni. E célból Szemére Bertalan belügyminiszter 1848. április 20-án kelt szám nélküli, nyomtatott — Sopron városban 1765. közgyűlési szám alatt tárgyalt, levéltárában „Acta pol. et oeconomica. Fasc. V. No 12194. cc." számon megőrzött — rendeletében („rendelményében") közölte a városokkal, hogy „amiért oly soká minden foganat nélkül vívtanak az ország városai, ... az végre beteljesedett; beteljesedett oly mértékben, milyenben azt... reményleni teljességgel nem lehetett. Azon bilincsek, melyek a városok szellemi működését és anyagi törekvését nehezítek, feloldattak; a válaszfalak, melyek azon egy község
