Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások

letesen szabályozta. A nevek rovatába kategóriánként kellett feljegyezni a szolgáló embereket: előbb a jobbágyokat, majd a házas s végül a hazátlan zselléreket. Ha egy telken vagy házban több zsellércsalád élt, külön-külön kellett őket felvenni, akár közös kenyéren éltek, akár nem (megkülönböztetést csak az úrbéri rendezés befejező szakaszában, a szolgálatok kirovásánál kellett tenni köztük). Apjával egy kenyéren élő fiú, vagy gazdaságát fiának átadott elöregedett jobbágy nem tartozott külön szolgálatokkal; ha azonban az ilyen személy részt nyert a telek jövedelméből, zsellérnek kellett feltüntetni. Amely helységben több birtokosnak is voltak szolgáló emberei, birtokosonként külön-külön kellett feljegyezni őket, a kategóriák már ismertetett rendjében. A telkek minéműségének jelzésére szolgáló rovatban kellett feltüntetni azt is — Erdélyben ez volt az általános helyzet —, ha a teleknagyság fogalma ismeretlen volt. A belső telek meghatározásánál elsősorban aziránt intézkedett az instructio: mi volt ideszámítandó. A ház, udvar, kert és csűr által elfoglalt terület mellett idetartozott a kerti szőlő is. Részletesen foglalkozott az utasítás azzal az esettel is, amelyben egy jobbágy egy vagy több földesúr birtokához tartozó több belső vagy külső telekkel bírt. A szántókra nézve azt kötötte az instructio a biztosok lelkére, hogy nyolcadteleknél kisebb részt ne jelöljenek (ez az intézkedés Erdélyben, az ismertetett körülmények miatt, nem mehetett át a gyakorlatba), továbbá vegyék fel a táblázatba a zsellérek által bírt telki állományt is; a határki jelölésnél elvesztett, vagy víz által elmosott vagy terméketlenné vált földeket ne róják fel a parasztoknak, s végül itt írják össze a szántóföldeken levő gyümölcsös kerteket is. A réteknél a másodszori kaszálás okozott ismét gondot. A már korábban említett intézkedésen kívül (hogy ti. a jobbágyok „hibájából" másodszor nem kaszált rétek kétszer kaszáihatónak veendők fel) arra az esetre is figyelemmel volt, amelyben a parasztok az első kaszálás után legelőnek használták e területeket. Ilyenkor az döntött, hogy volt-e egyébként elégséges legelője a falunak vagy sem? Csak az első esetben kellett kétszer kaszáihatónak számítani az ilyen réteket. A telki kaszálón fekvő gyümölcsösre nézve az utasítás ugyanúgy rendelkezett, mint a szántóföldeken levők esetében. (Részletesen intézkedett az instructio a praedialis földek összeírását illetőleg is. Minthogy azonban ez a fogalom Erdélyben úgyszólván ismeretlen volt, az erre vonatkozó szabályok ismertetését nem tekintjük feladatunknak.) A telki állomány összeírásának szabályozásánál még három dologra tért ki az utasítás: a jobbágyok kezén levő zálogos földek problémájára, a telkek évi osztására s végül a puszta telkekére. Az első esetben a parasztok zálogjogát az összeírás nem érinthette; zálogleveleiket másolatban be kellett iktatni a conscriptio-ba és a telek visszaváltásáig a törvényhatóság levéltárában voltak őrzendők. A zálogos földeket természetesen szintén össze kellett írni (külön, a szolgálatok fejében bírt állományok felsorolása után). Ahol pedig évente osztották a szántókat és kaszálókat, ott az utolsó évi osztásnak kellett az összeírás alapjául szolgálnia. A puszta telkeket ugyanúgy kellett összeírni, mint a lakottakat. A főtáblázat mellett további űrlapok szolgáltak a census fejében bírt földek, az irtványok és a szőlők összeírására. Az első rovatai: sorszám, a censualisták neve, annak a községnek megjelölése, ahol a föld fekszik, s annak jelzése, hogy helybeli vagy extraneus-e a birtokos; ezeket a censusos földek részletezése követte művelési ágak szerint, majd az érte teljesített pénz-, munka- és terményszolgáltatások, a két utóbbi fajták szerint részletezve; végül a birtoklás igazolása (három alrovattal). Az irtványokét szintén a név rovata vezette be; a további rubrikák két részre bomlottak: a szántók és rétek felvételére. Mindkettőnél a következő adatok voltak feltüntetendők: mi volt az addig utánuk járó tartozás (készpénzben, igás vagy kézi robotban,