Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába
ismétlését. Az új tőrvény, mely 1857. március 23-án jelent meg, az eddigi számlálások tapasztalatain okulva gyökeres reformokat vezet be. Először jelentkezik az ún. eszmei időpont fogalma. Az egész Monarchiában minden adatot október 3l-re vonatkozóan kellett megadni. Korlátozzák az eddigi összeírási pontokat, tökéletesítik az utasításokat. Bár az 1857. évi népszámlálás szervezettség tekintetében az eddigi számlálásokat felülmúlta, mégsem váltotta be a hozza fűzött reményeket. Mint az összeírás során kiderült, nem volt megfelelő a végrehajtási utasítás, ami sok hibaforrás okozója lett. Nem volt jó a foglalkozási rovat. Legnagyobb hiányossága pedig az, hogy csak a tényleges népességre terjedt ki. Hibái ellenére az összeírás gazdag számanyaga, mely hiánytalanul ránkmaradt, értékes forrás a XIX. század közepe társadalmi és gazdasági viszonyainak vizsgálatánál. Ügy az 1850. évi, mint az 1857. évi népszámlálás anyaga nyomtatásban is megjelent, a kutatás számára viszonylag könnyen elérhető. Az 1850. évi összeírásból a számlálás főösszesítését tartalmazó kiadvány van meg Magyarországon (Übersicht des Bevölkerungsstandes des Kronlandes Ungarn in Jahre 1850, Ofen 1850). Ez a kiadvány a települések jogi kategóriáit és számát, a házak számát, a népesség számát, nemek, nemzetiség, vallás és családi állapot szerinti megoszlását, ezenkívül a férfinépesség kormegoszlását, valamint a távollevő és az ideiglenesen jelenlevő népesség számát tartalmazza megyei bontásban. Az 1857. évi népszámlálásnak az egyes községek népességszámára vonatkozó adatai községi bontásban is megtalálhatók egy a Központi Statisztikai Hivatalban őrzött kéziratos anyagban. Ezenkívül a Stat. Übersicht über die Bevölkerung und den Viehstand von österreich, 1857. K. K. Ministerium des Innern. Wien 1859. c. kiadvány tartalmazza az 1857. évi népszámlálás és állatösszeírás általános ismertetését, adalékokkal a korábbi népösszeírások történetéhez, a népszámlálás végrehajtására vonatkozó utasítás szövegét, a kérdőívek fejrovatmintáival. Járásokig bontott területi tagolással: a városok, falvak, házak stb. számát; a hazai népesség megoszlását vallás, foglalkozás, nem és kor, családi állapot, tartózkodási hely (jelenlevő, távollevő) szerint. — A jelenlevő idegenek és a külföldön tartózkodó belföldiek adatait. — Területet, népsűrűséget. — A több mint 2000 lakost számláló helységek jegyzékét. — Az 1850-1. és 1857. évi ló-, szarvasmarha- és juhállomány országos összehasonlító adatait. 4. A történeti statisztika egyéb forrásai E kötetben a szerzők elsősorban az Országos Levéltárban és a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárában őrzött főbb történeti statisztikai források ismertetését tűzték ki célul. Az egyházi levéltárakban, vármegyei, városi levéltárakban őrzött anyagot a tanulmányok alig érintik, ezért szükségesnek látszik, hogy a teljesség igénye nélkül, legalább a bevezető tanulmányban utaljunk azokra a fontosabb forrásokra, amelyek a kötetben ismertetett források mellett kiinduló pontjai lehetnek a különböző célú történeti statisztikai feldolgozásoknak. a) Egyházi összeírások Az állami összeírások mellett jelentős adatanyagukkal az egyházi összeírások emelkednek ki. Létrejöttük különböző egyházkormányzati ténykedésekben, legtöbbször abban leli magyarázatát, hogy az egyház éppúgy, mint a világi hatalom, ismerni
