Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások
Egészen külön találjuk (a Magyar Udvari Kancellária „Ungarn und Siebenbürgen" nevű állagában) az összeírás feldolgozása során összegyűlt iratanyagot. (Az állagnak ez a része a „Siebenbürgen — Steuer-Regulirung" nevet viseli.) Az anyag legnagyobb része egységes rovatok szerint készült: a helység nevét, a családok számát, a tervezett fejadót, a föld összes termékeinek, másrészt az állatállománynak köblökre és mérőre való átszámítását, az egyéb jövedelmeket (proventus privati), az iparból és kereskedelemből származó jövedelmek taxa-ját,az egész facultas-t, a facultas-adót, a fej- és facultas-adó összegét, és végül az 1748. és 1749. évi tényleges adómennyiséget tüntetik fel. Ezekkel a rovatokkal azután a legkülönbözőbb táblázatok készültek: egy-egy classis-ba tartozó néhány helység részletes adatai, a classis-ba sorolt helységek összegező adatai egy megyére, vagy az egész országra stb.. Az állagban található néhány különleges kimutatás, 1754—55-i adókivetési tabellák, s az adóügyi rendezéssel kapcsolatos némi ügyiratanyag is. 8. Az adatfelvétel felhasználása történeti statisztikai feldolgozás céljaira Utoljára hagytuk a válaszadást arra a kérdésre, hogy milyen lehetőségeket rejt magában összeírásunk a történeti statisztikai feldolgozás számára. Előre szeretnők bocsátani: esetünkben a történeti statisztikai feldolgozás fogalmába nem kizárólag számszerűségek (összegek, arányok stb.) megállapítását értjük bele. Az 1750-i összeírás számos vonatkozásban (többek között olyan nagy jelentőségű kérdésben is, mint az iparosok és kereskedők vagyona és jövedelme) nem közöl számszerűségeket. Arról aztán beszélni sem kell, hogy milyen hibaforrás lehet az esetben az összegező kimutatások készítésénél az, hogy egy helységben még a viszonylag jobbmódú iparost is a legalsó kategóriába sorolták, másutt pedig az ugyanilyen helyzetűt a középsőbe, ha nem a legfelsőbe. Mindennek ellenére, legalábbis bizonyos vonatkozásokban, az ilyen adatokat sem hagyhatjuk ki a feldolgozás köréből. Még azokat sem (falusi ipar, napszámbajárás), ahol nemcsak hogy számszerűségeink nincsenek, hanem még az is valószínű, hogy nem vették fel rendszeresen ezeket az adatokat. A feldolgozást történeti földrajzi jellegű összeállításokkal lehet megkezdeni. Kimutatandó, melyek a tisztán mezőgazdasági területek, mely körzetekben erősebb a paraszti háziipar, melyek a kifejezett ipari helységek, a bányavidékek, s végül hol vannak a kereskedelmi központok (ideértve nemcsak a polgári — görög, örmény, szász és kis arányban magyar, székely és román — kézen levő kereskedelmet, hanem a paraszti — s vele együtt az egyházi nemesek által folytatott — kupeckedést is, amely egyes helységekben „nemzetközi arányokban" — Havasalföldére, a Bánátba stb. — folyt). Az egyes területeknél további differenciálás végezhető. A mezőgazdasági vidékeknél kimutatandó: melyek a tisztán gabonatermő és állattenyésztő területek (amelyekben tehát nincs szerepe a szőlőművelésnek és kerti vetemények piacra termelésének), gabonatermelés és állattenyésztés közt hol van túlsúlyban az előbbi; melyek a búzatermelés területei, hol termelnek rozsot is; 60 hol van elsőbbrendű fontossága az állattenyésztésnek és ezen belül hol milyen állatfajták tenyésztése van előtérben; melyek Erdély bortermő vidékei és hol folyik (városi) piacra való gyümölcsés zöldségtermelés? Az ipari helységeknél is végezhető — ha csak kis részben is — ilyen további analizálás: a parasztipar jellegzetességének lehet ti. tekinteni, hogy egyegy ilyen iparos-falu lakosai ugyanabban az iparban, foglalatosak (zsindelyfaragók, fazekasok stb.).
