Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások
tátott jobbágyhelyekkel és azokkal az allodialis földekkel, amelyeken jobbágyok ülnek? Külön kérdést képezett a jobbágyok által használt székely örökség ügye. 41 S amellett újra és újra előkerült az udvari szolgák, kurialisták összeírásának dolga. A felsőbb szervek az első (kettős) kérdésre azt válaszolták: amit a jobbágy bír, azt a jobbágy neve alatt írják össze; amit a nemes, azt nem kell felvenni. (Más helyütt, világosabban, azt írta a bizottság, hogy az így jobbágykézen levő allodiatura-kat a tabellák lapszélén — a megjegyzés-rovatban — tüntessék fel; ezt a székely örökségekre is vonatkoztatta.) A kurialistákkal stb. kapcsolatban egyetlen új momentum figyelhető meg az udvar álláspontjában: az Erdélyi Udvari Kancellária szükségesnek látta az említettek esetleges házainak összeírását is. Mielőtt még a vetésterület egyes kérdéseire rátérnénk, említést kell tenni a földtulajdonnal kapcsolatos néhány különleges kérdésről: a bérlök, részesek, zálogbirtokosok, más helységekben vagy éppen más törvényhatóságokban birtokosok ügyéről. A bérlőkre nézve a Gubernium úgy intézkedett, hogy a kezükön levő földterületet a tulajdonosnál, termékeiket pedig az ő nevüknél kell feljegyezni. (A részesekről csak jelentések tesznek említést, guberniumi vagy udvari rendelet nem.) A zálogföldek a birtokló lakhelyénél voltak felveendők. Az extraneus-oknál az okozott bonyodalmakat, hogy egyes helyek lakosai más törvényhatóságokban is birtokoltak. 42 A Gubernium június 22-én körrendeletben volt kénytelen szabályozni az extraneus-ok összeírásának módját. Külön kérdésnek tekinthető még az irtvány f öldek és a gyengén termő területek dolga; mindkettő a hegyi területeken merült fel. A Gubernium egyik esetben sem volt hajlandó eltekinteni az összeírástól. Rátérve most a vetésterület problémáira, az első kérdés (Abrudbánya összeír ói tették fel) az volt: szántó-, vagy kaszálóterületnek vegyék-e fel azokat a területeket, amelyeket hol az egyik, hol a másik művelési ágban használtak. A Gubernium úgy intézkedett: abba a kategóriába sorolják őket, amelyben gyakrabban használják. A termésátlag ügyében az 1750. július 24-i rescriptum intézkedett: a descriptio frontalis-ba vezetendők be ezek az adatok. Bonyodalmakat okozott az a körülmény is, hogy a mértékek nem voltak egységesek az egész országban. 43 Nem kis zavarnak vált forrásává a köles- és kukoricaföldek felvételének a többiekétől eltérő módja. (Számos helyen ti. ezeknél a terméseredményt vélték összeírandónak, nem pedig, mint a conscriptio tervezete szánta, a vetőmagmennyiséget.) A. gyümölcsösök, veteményeskertek összeírásánál az nem volt világos egyes öszszeírók számára, hogy ezek termékeinek összértéke felveendő-e, vagy csak azé a részé, amely a termelő saját szükségleteinek kielégítése után piacra kerül. A szőlők feljegyzésénél a segesváriak próbáltak alkudozni: a teljes hozamot kell-e a rubrikába bevezetni, vagy le lehet vonni a művelési költségeket? A Gubernium persze az előbbi értelemben döntött. Az állatállománnyal kapcsolatban nem merültek fel újabb kérdések. A sor- és pálinkafőzők összeírásának ügyét a főkormányszék (a felcsíki conscriptorok kérdésére) úgy szabályozta, hogy a házi szükségletre dolgozó üstök nem kell, hogy az összeírásba kerüljenek; a malmok esetében már nem volt hajlandó ilyen engedményre. Az iparosok és kereskedők összeírása során is csak a három natio és a városok májusi kérdéseiből ismerős nehézségekkel találkozott a Gubernium. Jóval több munkát adott a vándornépesség conscriptio-ja. Szökött jobbágyokról, ide-oda vándorló udvari szolgákról, napszámosokról és a megyeszéli helységeknek a határ hol egyik, hol másik oldalán tartózkodó lakóiról van szó. A szökött jobbágyokat a felsőbb hatóságok ott íratták össze, ahol éppen tartózkodtak (helyzetük — esetleges repetitiojukat is ideértve — feltüntetésével). Az udvari szolgáknál minősítésük volt a problematikus; a Gubernium kóborlókként vétette fel őket az összeírásba. Kolozsvár városa
