Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások

Számos esetben érkeztek olyan kérdések is a Guberniumhoz, amelyek egyszerűen a rendelkezések meg nem értéséből születtek. Amellett az összeírás időpontja is eléggé kellemetlen volt a biztosok számára: meg-megtörtént (a Gubernium határozott rendelkezései ellenére is), hogy beállván az aratás ideje, félbeszakították a conscriptio-t és birtokukra siettek.

30 Udvarhelyszék római katolikus falvaiban a nagyszámú katolikus ünnep késleltette a munka menetét — míg a Gubernium el nem rendelte a széknek: ünnepnapon is folytatni kell az összeírást.

31 Nehézségek voltak az elkészült tabellák tisztázásánál is (apparátus-kérdések) stb. Az irányító bizottság (és némileg az Erdélyi Udvari Kancellária) számára azonban ezek a működési kérdések egészen hatodrangúaknak számítottak az összeírás érdemével kapcsolatos problémák özönében. Nem kevés gondot okozott az összeíróknak (és a felsőbb szerveknek is) a birtokos és az adózó nemesek kategóriái közti határterület dolga. Már a munkálat megkezdése előtt is nem egy rendelkezés próbált világos álláspontot kialakítani e kérdésben. Ez azonban nehéz volt ott, ahol a legteljesebb összevisszasággal álltak szemben az összeírok. A már ismertetett problematikus típusokat nem soroljuk fel újra; de akadt ezek mellett birtokos nemesi családból származó özvegy, akinek férje manumissio révén armalistává emelkedett jobbágy volt (s ráadásul még nemessége contradictio alatt állt), egyházi nemes és libertinus, aki jobbágyos-nemeslány felesége révén több jobbágytelekkel bírt; emellett ott volt a megye vagy szék által mentesítettek sora és nem kis számmal a kétes nemességű személyek, akik más területről költöztek a székbe, s korábban nem vonta senki kétségbe nemességüket, de nem is igazolták azt, vagy akik most, az összeírás során próbálkoztak meg az igazolással — s vagy voltak megfelelő irataik ehhez, vagy sem; mindezt bonyolította még az, hogy az ilyen bizonytalan nemességű személyek egy része adózott 1750 előtt, más része nem. Különleges esetek is akadtak (pl. Torda nemes iparosaié

32 vagy az Abrudbányára betelepedett nemességé).

33 Részben maga a bizottság igyekezett választ adni e kérdésekre, részben az udvar rendelkezései döntötték el őket.

34 A Commissio az olyan esetekben, amelyekben a korábbi felsőbb rendelkezések nem adtak megfelelő útmutatást, a status quo-hoz igazodás álláspontjára helyezkedett: ha egy beköltözött, igazolatlan nemes mentes voltát addig senki sem vonta kétségbe, a biztosok se tegyék ezt; a móst nemességet praetendáló személyek közül a korábban adózókat írják össze, a menteseket ne. Az abrudbányai nemesség ügyében úgy döntött: a nemesi telek adómentes, a polgári telek nem; a bizonytalan nemességű külön írandó össze. Az udvar először 1750. július 24-i rescriptum-ával nyúlt bele mélyebben a nemesi mentességek ügyébe. A rendelet értelmében az elszegényedett nemeseknek igazolniuk kellett magukat a Gubernium előtt.

35 Az igazolás ügye hosszan húzódott (többszöri levélváltással az udvar és a Gubernium közt), ugyanakkor pedig az országban valóságos productio-s láz tört ki. Az egyházi mentességek is okoztak némi bonyodalmakat. A mentességi problémák azonban nem merültek ki a nemesekével és a papokéval. A kormányhatósági, alsóbb kincstári és városi tisztviselők ilyen típusú ügyei is megmegfordultak a bizottság előtt. A Gubernium hallani sem akart mentesítésükről. A leszerelt katonatisztek és katonák mentességének kérdése hasonlóképpen felmerült egy-egy törvényhatóságban. Ezek sem kerülhették el az összeírást; csak exemptio-jukat kellett feltüntetni a tabellában. További probléma-komplexumot képezett a különleges jogi helyzetben levő testületek, néprétegek stb. összeírásának ügye. Az örmények közt már ebben az időszakban voltak olyanok, akik magyar nemességet és nemesi birtokot szereztek. Ezekre nézve az az