Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások

A taxalis helyek (azaz a magyar és székely városok) már nem sok olyan problémát vetnek fel, amit az előbbiek ne érintettek volna. Különös módon itt merül fel az összeírás egyik sokat vitatott kérdése: a közföldeké. Hogy írják össze az évente, rúddal felosztott közös réteket? A szintén évente kiporciózott kukoricaföldeket? A műveletlenül maradt közföldeket? (Ez az utolsó kérdés a magánosoknál is felvetődött.) Emellett a városok sem látták világosan teendőiket a korábbi egyházi mentességű személyek összeírása terén. (Mint a későbbiekben kiderült, elsősorban Kolozsvárnak voltak ilyen problémái.) A városi lakosság kategorizálása körül is problémák léptek fel: ki inquilinus és ki vagus a városokban? Egy sor kérdés érintette a városok köz jövedelmeit (malom-, kocsma-, vásár- stb. jövedelmek). Néhány különleges kérdés, a taxalis helyeken lakó kincstári népek (sóvágók, sóhajósok stb.) problémája szerepel még a felterjesztésben. A Gubernium a legtöbb kérdésre maga válaszolt. Gyakori volt az olyan felelet, amely a rescriptum-ra, az utasításra és az általa az összeírás tárgyában kiadott körrendeletre hivatkozott. Az esetek nagy többségében azonban egyedi válaszadásra került sor. A két natio-nak az összeírás egészét illető kérdéseire rövid volt a válasz: a conscriptio-t elindító közgyűlést az évi megyegyűlési költségkeret terhére tartsák meg (ha kell, kerettúllépéssel). Az ingyen hivatali levelezés ügyét az udvar elé vélte terjesztendőnek. Az elszegényedett jobbágyős nemesek dolgában röviden megismételte az udvari rendezésekből már ismeretes álláspontot: ez a nemesi kategória adómentes. A törvényhatóság által mentesített egyházi nemes összeírandó; csak az exemptio címét kell feltüntetni. Az udvarbírók stb. által használt allodiatura-nak csak a terméke veendő fel; a lapszélen kell jelezni, hogy földesúri földről való. A kurialistáknak csak (jobbágyi) külsőségek írandók össze. Az egyházi nemesek földjén lakó jobbágyokat és zselléreket uruktól külön kell összeírni. A postai telkeken lakó jobbágyokat stb., továbbá a szamosújvári vár mellett lakó népeket úgy kell kezelni, mint a kurialistákat (esetleges exemptio-jukat feltüntetve). A zsellér és a vagus megkülönböztetését így adta meg a Gubernium: a zsellérnek meghatározott lakóhelye van, a kóborlónak nincs sem ez, sem pedig gazdasága vagy mestersége. A bárányokat nem kell feljegyezni. A malmok tiszta jövedelme felveendő. A kis falusi mesteremberek dolgában a főkormányszék salamoni ítéletet mondott: annyiban írják össze őket iparosként, amennyiben azok. A kis szatócsokat mint kereskedőket fel kell venni (megfelelő osztályozással). Az összeíróknak hibáikért járó büntetés a rosszindulatú cselekmények eseteire értendő. Végül magyarázatokkal szolgált a Gubernium a monopóliumot stb. illetően. A szász natio kérdései közül a parasztcsaládra vonatkozó nyerte a legbővebb választ: ha az apa házas fiaival közösen gazdálkodik, s azok az ő patria potestas-a alá tartoznak, akkor csak ő írandó össze; ha közös kenyéren élő, együtt gazdálkodó családos testvérekről van szó, akkor valamennyiük személye külön veendő fel a tabellákba, gazdaságuk azonban együtt. Azt, hogy a kaszálókat minden évben használják-e vagy csak mikor nyomásba esnek, a község általános leírásában kell feltüntetni. Ugyanezt a választ adta a Gubernium a más falvakban bírt földek ügyében is. Az állatok minőségét a bírók és esküdtek bevallása szerint kell megállapítani. A városi majorosok a külvárosi lakosok (suburbiales incolae) sorába veendők fel. A városban nem használatos a vagus-kategória. Az unitus papok ügyében a főkormányszék az „ismeretes" rendeletekre hivatkozott, amelyek azt pontosan körülírják: kifungens és ki nem. (A dolog minden vélt,,világossága"ellenére a Guberniumnak még sok baja volt ezzel a kérdéssel.) A taxalis helyek kérdéseire is bővebben-rövidebben válaszolt a Gubernium. (Az évente kiosztott közföldekből mindenkinek annyit jegyezzenek fel, amennyit ka-