Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások

ség könyveiben? /) A törlesztésre nyújtott összeg a helység főpénztárába folyik-e be s ki annak főpénztárnoka? k) Ki ad számot róla, hol találhatók a számadások és ki revideálja őket? /) Megtörtént-e ez a revisio? m) Mennyi a fennálló adósság? A harmadik póttabella a pusztatelkek összeírására szolgált, a következő megoszlással: 1. Hány telek maradt pusztán, s mikor költöztek el vagy haltak el a telek lakói? 2. Ki foglalta el a telküket? 3. Fizeti-e a megfelelő adót a jelenlegi birtokos? 4. Ha a telkek üresen maradtak, mi ennek az oka? 5. Ez esetben adóznak-e a telek után és mennyit? A resolutio emellett a végrehajtás egy fontos kérdését is felvetette. A királynő ti. helyénvalónak látta annak megvitatását, hogv minden összeíró-csoporthoz egy nem-erdélyi személy csatlakozzék (katona vagy kincstári tisztviselő), hogy ezzel biztosítani lehessen az ellenőrzés munkáját.

16 A Hofdeputation in Banaticis, Transylvanicis et Illyricis 1750. január 29-i ülésén tárgyalta meg a resolutio-t. Az extraneus-ok bekapcsolása ügyében határozottan szembefordult a királynő álláspontjával.

17 A puszta telkek tabelláját pedig egyszerűsíteni akarta; összesen két rovatot vett volna fel: 1. hány appertinentia-s puszta telek van a helységben? 2. Ki és milyen rendű személy birtokolja, műveli vagy használja ténylegesen? Másnap, január 30-án a Deputatio, az erdélyi rendek küldötteinek bevonásával újból megvitatta a puszta telkek összeírásának ügyét. A tanácskozás némileg módosította az előző nap kialakult elgondolást. A második kérdést ti. kétfelé választották: hány puszta telket használ birtokos nemes és hányat adózó személy? A Ministerialkonferenz elé február 16-án került az ügy. A konferencia a nemerdélyi összeíróbiztosok kérdésében magáévá tette a Hofdeputation véleményét. A puszta telkek összeírását egészen el kívánta választani a domestica conscriptio-étól; csak annak befejeztével lehetett volna, véleménye szerint, sort keríteni e munkára. A tervezet megvitatását Mária Teréziának a február 16-i felségelőterjesztésre adott resolutio-ja zárta le. „Sohasem ígértem magamnak sokat a házi összeírással kapcsolatban, jelenleg is kevés eredménnyel kecsegtetem magam belőle" — írta indokoltnak tünő szkepszissel. Az extraneus-ok ügyében a Hofdeputation és a konferencia egyöntetű állásfoglalása álláspontja elejtésére bírta. A pusztatelkek kérdésében azonban ragaszkodott az eredeti tabella megtartásához.

18 3. Az összeírás elrendelése és a végrehajtási utasítás Végre 1750. március 19-i kelettel terjedelmes rescriptum utasította a Guberniumot a munkálatok megkezdésére. A munka legfőbb irányítójaként a rendelet a Guberniumot jelölte ki; az Erdélyi Udvari Kancellária csak bizonyos korlátozott ellenőrző szerepet játszott (a főkormányszék köteles volt felterjeszteni hozzá az egyes törvényhatóságok vagy összeíró biztosok részéről feltett kérdéseket vagy difficultas-okat). Ügyködését a törvényhatóságok tisztjeinek instruálásával kellett megkezdenie. Azután, folytatta a rendelkezés, átadja nekik az összeírás nyomtatványait. Ezzel megindulhatott a törvényhatóságok munkája: a főtisztek sürgősen hívják össze a törvényhatóságok gyűlését és válasszák ki a conscriptorokat, összeírási egységenként hármat-hármat. A conscriptorokat azután el kellett látni a szükséges útbaigazításokkal, majd átadván nekik az űrlapokat és instructio-jukat, s fölesketvén őket, útba kellett őket indítani összeírási körzetükbe. A főtiszt ezek megtörténtével jelentésre volt köteles a munka megindításáról a Guberniumnak, s a továbbiakban 15 naponként kellett tájékoztatnia főhatóságát a munka