Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába

Név szerint vannak feltüntetve az iparosok, kereskedők. Az összeírás feltünteti nemcsak azt, hogy milyen iparágat, kereskedést űznek, de azt is, hogy egész évben vagy csak az év bizonyos szakában dolgoznak-e, egyedül, vagy hány segéddel űzik a mesterséget. Felvilágosítást nyerünk arról, hogy hol vannak ipartelepek, bányák, azoknak nagyságáról, az alkalmazottak számáról, így pl. az ózdi vasgyár keletkezésének körülményeiről, egyben arról is, hol találhatók természeti kincsek, ásványok, gyógyvizek. Rendkívül értékesek az összeírásnak a lakosság megélhetési forrására, a mezőgazdasági népesség vándorlására vonatkozó adatai. Pl. megállapítható, hogy Borsod felvidékéről a lakosság szegényebb rétege évről évre levonult az alföldi részekre kaszálásra, aratásra, cséplésre. Borsodban közel 50 községről jegyzi meg az 1828. évi összeírás, hogy szegényebb lakosai az Alföldre járnak. Amint a mellékelt térkép szemléltetően mutatja, a megye községeinek jelentős része a miskolci szőlőkben dolgozik. Meglepő a megyében a népesség nagy részének áramlása a szőlőmunkára. Közel 80 Borsod megyei faluról jegyzi meg az 1828-as összeírás, hogy lakossága a miskolci szőlőkben keresi meg a kenyerét. e) A% 1848. évi városi összeírás A történeti statisztika tárgykörébe eső, már említett második nagyobb összeírás az első felelős magyar kormány által végrehajtott és e kötetben Thirring Gusztáv tollából ismertetett 1848. évi városi népszámlálás, mely az önkormányzattal rendelkező városok összeírására terjedt ki. A városi népszámlálás megszervezését a 48-as felelős kormány rendelte el, amint Szemere Bertalan belügyminiszter rendelete megállapítja abból a célból, hogy a számlálás alapján mód legyen új, igazságos városi szervezet kialakítására. Az összeírás hiányai ellenére még a II. József-féle népszámlálásnál is fejlettebb, amennyiben a családfő foglalkozásának, a családtagok számának, a házak számának, a szobaszámnak és az ott élő népesség számának a megállapítása útján demográfiai vizsgálatok számára a II. József-féle népszámlálásnál is nagyobb lehetőséget biztosít. f) A% 1850151. évi és a% 1857. évi osztrák népszámlálás A II. József-féle népszámlálás óta Magyarországon az egész lakosságra kiterjedő népszámlálás nem volt. A szabadságharc elbukása után a Habsburg kormányszervek központosító elnyomása olyan irányban is éreztette hatását, hogy a végrehajtásra kerülő népszámlálást a Monarchia társországaira, Dalmáciára, Magyarországra, a szerb Vajdaságra, Horvát-Szlavon országra és Erdélyre is kiterjesztették. Magyarországra a császári biztos 1850. évi április 24-i rendelete rendelte el a népszámlálást, hogy „megbízható alapot nyújtson a hadsereg időnkénti kiegészítésére, a község belső államigazgatása és az általános országismeret céljaira". Az 1850—51 -i népszámlálás a népesség nemek, nemzetiség, vallás, családi állapot, a 17—26 éves férfinépesség korévek szerinti megoszlására, hazájától távollevő és a jelenlevő idegen népesség adatainak számbavételére, valamint a házak számbavételére terjedt ki. Az összeírás céljára különböző felvételi minták — családi ív, idegenek táblázata, katonai jegyzékek, és a népszámlálási könyvek szolgáltak. Az összeírást 1850 nyarán kezdték meg és 1851 nyarán fejezték be. A hosszú időköz miatt az eredmény megbízhatatlan lett. Ezért elhatározták a számlálás meg-