Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás

összeadták és ezt az összeget elosztották a helység határában levő vetésterületek pozsonyi mérőinek mértékszámával. Ez a hányados adta az 1 pozsonyi mérőnyi vetésterület átlagbérét. Ezt az 1 pozsonyi mérőre eső átlagbért szorozták be a családfő vetésterületének pozsonyi mérőkben megállapított mértékszámával, azaz a 6. rovat a) alrovatában bejegyzett számmal és ez a szorzat adta a b) rovatban feltüntetett öszszeget. Gyakori volt azonban az az eset, hogy az összeíró biztosok nem végezték el az egyes családfőknél ezt a beszorzást, hanem csak az egyes összeírólapoknak legfelső rovatában az egész lapra kiterjedő érvénnyel az 1 pozsonyi mérőre kiszámított átlagbért jegyezték be. A c) rovatba az 1 pozsonyi mérőnyi vetésterületre eső átlagos terméseredményt jegyezték be. Ezt a következő módon számították ki: Több évi átlagtermést véve alapul állapították meg, hogy az egyes gabonafajták (búza, árpa, rozs, tengeri) 1 pozsonyi mérője után, mikor már a bevetett szemet, a kilencedet és a tizedet is levonták, hány pozsonyi mérője maradt a termelőnek az egyes gabonafajtákból. Az egyes gabonafajtáknak ezeket az 1 pozsonyi mérő után maradt terméseredményeit összeadták és az így nyert összeget elosztották a gabonafajták számával. A hányados azt adta meg, hogy 1 pozsonyi mérőnyi gabonát — fajtájára való tekintet nélkül — az összeírt helységben átlagban hány pozsonyi mérőnyi terméseredménnyel számoltak el. Ezzel a hányadossal beszorozták a helység különböző gabonafajtával (búza, rozs, árpa, zab, kukorica) bevetett termésterülete pozsonyi mérőinek az összeíró biztosok által az összeírás alkalmával megállapított mértékszámát. Az így nyert szorzat adta meg, hogy az egyes termésfajtákból átlagban hány pozsonyi mérőnyi termett a helységben. Ad) rovat kitöltéséhez az 1 pozsonyi mérőnyi gabona átlagárát hasonló módon számították ki. Az egyes gabonafajtákból az 1820—27. évi árak átlagát vették alapul pozsonyi mérőnként. Az egyes gabonafajták átlagárait összeadták és az így nyert összeget elosztották a gabonafajták számával. Ebből az 1 pozsonyi mérőre eső gabonaátlagárból azonban — amennyiben az összeírt helységben nem tartottak, vásárokat — levonták az 1 pozsonyi mérőre eső fuvar- és vámköltséget és az így nyert maradék adta az 1 pozsonyi mérőnyi gabona átlagárát, amely összeget az előbb említett módon jegyeztek be a d) alrovatba. A vetésterület 1 pozsonyi mérőre eső tiszta jövedelmét a következő módon számították ki: a c) alrovathoz kiszámított, 1 pozsonyi mérőre eső átlagtermést megszorozták a d) alrovat számára kiszámított átlagárral. Az így nyert szorzatból levonták az 1 pozsonyi mérőnyi vetésterületre eső trágya és trágyakihordási, szántási, vetési, valamint boronálási költségeket. E levonások után fennmaradó maradék adta meg az 1 pozsonyi mérőnyi vetésterület tiszta jövedelmét. Itt nem vették számításba a közköltségeket (mezőőr, pásztor, pap, tanító stb. járandóságait). Az egyes törvényhatóságok összeírási anyagához e rovat kitöltésével kapcsolatban az összeíró biztosok különböző kimutatásokat készítettek, ilyenek: a terméseredmények táblázatai, a gabona átlagos árának kimutatásai, az átlaghaszon táblázatai stb. Ezeknek a számításoknak egy részét itt használták fel, más részüket pedig az egész helységre vonatkozó általános megjegyzéseknél tüntették fel. 8. Kovát. Rétek. Alrovatai: a) Jobbágy- vagy polgárjogon bírt kaszálók. Hasznot hajtanak az adózónak mérőnként forintban és krajcárban. b) Ebben a rovatban a telki állományhoz tartozó réteket írták össze. Haszonkimutatás szempontjából a réteket a szántóföldekkel vették egyenlőeknek. Azokat a réteket, amelyeken sarjút is lehetett kaszálni, az első osztályú szántók közé sorolták jövedelem szempontjából. Amennyiben azonban nem lehetett rajta sarjút ka-