Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás

nevének és rendi hovatartozásának bejegyzésével, továbbá az 5. rovatba tartozó adatok bejegyzésével írták össze. összeírták a polgároknak azokat a telkeit is, amelyek bármi módon adómentesek voltak. Az adózás szempontjából számításba veendő előnyökről és hátrányokról szóló kimutatásban, valamint a „Megjegyzések" rovatában azonban feltüntették a mentesség okát és a mentesítésért fizetett összeget. összeírták a lelkipásztoroknak nemcsak belső, hanem külső telkeit, szántóföldjeit, rétjeit, szőlőit is, amennyiben adót fizettek utánuk. összeírták a polgári, később azonban az adókötelezettség alól kiváltott telkeket, a magánosok által az egyháznak hagyott telkeket is, amennyiben különben adókötelesek voltak. A szabad királyi városoknál ez utóbbi telkeknél általában „NB" jelzést látunk. A megyéknél az ilyen telkeknél a telkeknek ezt a jellegét a „Megjegyzések" rovatában tüntették fel. A belső telkeknél a „Megjegyzések" rovatában tüntették fel azt, hogy van-e a telken ház, vagy nincs, ezek azonban nem állandó lakás céljára szolgáló épületek voltak. Ahhoz, hogy az összeíró biztosok a telekár rovatát kitölthessék, a szabad királyi városok elkészítették a belső telkek osztályonkénti kimutatását és az egyes osztályokba tartozó telkek négyszögöleinek az árát. Az összeíró biztosok ezeket a kimutatásokat szintén csatolták a felterjesztett összeírási anyaghoz. Egyes városokban a belső telkek minden négyszögöléhez megfelelő négyszögölű külső telek is tartozott. Mivel ennek következtében ezekben a városokban a belső telkek négyszögölének magasabb volt az ára, az összeíró biztosok a városi tanácstól kimutatást kértek arra nézve, hogy a belső telkek egy négyszögöléhez hány négyszögölnyi külső telek tartozik, továbbá felvilágosítást kértek arról is, hogy mekkora volna a belső telek négyszögölének az ára, ha nem tartozna hozzá külső telek. Az összeíró biztosok ezt a kimutatást is csatolták a felterjesztett összeírási anyaghoz. Azokban a szabad királyi városokban, ahol a belső és a külső telkek egymástól való elkülönítése még nem történt meg, ahol tehát a házakhoz tartozott külső telkeket kerteknek, vagy ráépített épülettel allodiumként használták — azokat rendeltetésük szerint értékelve —, négyszögölenként különféle áron számolták el és jegyezték be. A kerteket a gyümölcsösök közé, a többit a szántóföldek közé sorolták. 6. Kovát: Gabonatermés. Alrovatai: a) Amelyet az adózó jobbágyjogon vagy polgári jogon bírt földjén szokott termelni. A pozsonyi mérők száma, b) Az adózó haszna mérőnként forintban és krajcárban, c) Egy mérő után hány mérőt terem. Száma, d) A termés szokásos ára forintban és krajcárban. Az a) rovatba azt jegyezték be, hogy a családfő ténylegesen hány pozsonyi mérőnyi gabonát vetett be termésterületébe, vagyis mekkora volt vetésterülete pozsonyi mérőkben kifejezve. A vetésterület nagyságát ugyanis nem területmértékkel, holdakkal és négyszögölekkel, hanem a beléje vethető gabonamennyiség pozsonyi mérőben kifejezett mérték számával határozták meg. A termést csak azok után a földek után számították, amit az adóköteles jobbágyjogon, városi polgárjogon, illetőleg a kerületekben ehhez hasonló jogon bírt. Csak ezt a területet vették be az összeírásba, mivel állandó jellegű adóalapként csak az ilyen földek biztosítanak a jobbágy számára állandó jövedelmet. Nem vették továbbá számításba a családfő szántóföldjeinél az irtványokat és a maradványföldeket sem. Ezek ugyanis nem tartoztak a telekhez tartozó földek állományába. Birtokosának személye változhatott és ennek következtében a porták kiigazításánál adóalapul nem szolgálhatott. Éppen úgy számításon kívül hagyták az agilisek és más nem nemesek nemesi földjeit is, mivel azok az előbbiekhez hasonlóan szintén nem alkottak állandó jellegű adóalapot. 17* 259