Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Bottló Béla: Az 1828. évi országos összeírás

3. Kovát: Ezek közül Honoráciorok, Polgárok, Jobbágyok, Zsellérek, Hazátlan zsellérek, Testvérek, Fiúk, Leányok, Szolgák, Szolgálók, Iparosok, Kereskedők, Kalmárok. Ebben a rovatban azt jegyzik fel, hogy a 2. rovatban megadott létszámból a 3. rovatban felsorolt kategóriák közé hány személy tartozik. A 2. rovatban közölt 18—60 év közötti személyek létszáma nem egyezik meg szükségképpen a 3. rovatra fölbontott személyek létszámának az összegével. így pl.: ha a családfő 60. életévét betöltötte és egyedül álló személy, akkor a 2. rovatot üresen hagyták, a 3. rovat alrovatainak egyikébe azonban „ l"-es számot írtak annak a jelzésére, hogy az illető családfő a megfelelő kategóriába tartozik, pl. jobbágy, zsellér, stb. Előfordulhat azonban az is, hogy a 2. rovatban megadott létszám nagyobb a 3. rovatban feltüntetett személyek összegénél. Az adófizetésre kötelezett családfő háztartásába tartozó személyek közül ugyanis csak azokat részletezték a 3. rovatban, akiknek számbavételét az adórendezés szempontjából szükségesnek vélték. Nem szerepelnek tehát a felbontásban a feleség, apa, anya, após, anyós, sógor, sógornő, vő, meny, segéd stb. annak ellenére, hogy a 2. rovatban — amennyiben életkoruk a 18—60 év között volt — a létszámban ők is bennfoglaltatnak. Közülük dsak a segédek létszámát tüntették fel a családfőhöz tartozó megjegyzések rovatában. A Honoráciorok rovatába azt a családfőt jegyezték be, aki a fentebb említett mentesek 10. pontjában felsorolt foglalkozások egyikét űzte és adóköteles vagyonnal rendelkezett. A Polgárok közé való tartozás feltüntetése csak a városi összeírásban fordul elő, éspedig akkor, ha a családfőnek városi polgárjoga volt és nem tartozott a magasabb társadalmi rétegbe, a honoratiorokéba. Életfenntartásának az alapja emellett lehetett az általa űzött ipar vagy kereskedelem. Ilyenkor a megfelelő rovatban ezt is jelezték. Amennyiben az utóbbi rovatokban bejegyzést nem találunk, akkor a mezőgazdasági vagy szőlőtermelési adatokat tartalmazó következő rovatokból következtethetünk az illető polgár foglalkozására. A Jobbágyok rovatába a telkes gazdákat jegyezték be, tehát azokat, akik jobbágytelkekkel rendelkeztek. A Zsellérek rovatába azokat a családfőket jegyezték be, akiknek jobbágytelkeik már nem voltak, volt azonban még belsőségük, rajta házzal. A városokban pedig azokat az összeírtakat sorolták ebbe a kategóriába, akiknek nem volt polgárjoguk, de volt házuk a hozzátartozó belső és esetleg városon kívüli telekkel. A Hazátlan zsellérek rovatába azokat jegyezték be, akiknek semmiféle ingatlanuk sem volt. A következő rovatokba, a Testvérek, Fiúk, Leányok rovatába, azokat jegyezték be a 2. rovatban összeírtak közül, akik az összeírt családfővel ilyen rokoni kapcsolatban állottak. A családfőnek azokat a veje egy kenyéren élő fiait, akik a családfő vagyonától különálló adóköteles vagyonnal rendelkeztek, személy szerint a fiú rovatában tüntették fel, vagyonukat pedig a családfő-atyáéval együtt írták össze. Azokat a fiúkat azonban, akik másoknál állottak szolgálatban mint szolgák, vagy segédek, nem szüleiknél vették számba, hanem gazdáiknál, akiknél dolgoztak. A családi tűzhelytől távol levő fiúk és leányok tartózkodási helyét, minthogy arra az adóösszeírás szempontjából nem volt szükség, nem tüntették fel. A Szolgák és Szolgálók rovatába a család szolgaszemélyzete került. Iparosok. Ebbe a rovatba azoknál a személyeknél tettek bejegyzést, akik az ipart főfoglalkozásként űzték, vagy akiknek életfenntartásához az ipar jelentős anyagi