Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)

Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába

században Mária Terézia és II. József uralkodása alatt rendelkezett, olyan fegyver volt, amit a „felvilágosult" uralkodó nem nélkülözhetett. Az állam erejéről, a népesség számáról, összetételéről eddig csak az egyház bírt tudomással. A népesség számáról, összetételéről begyűjtött adatokat felhasználta hatalma növelésére, a protestantizmus visszaszorítására, a hívek ellenőrzésére, lelki gondozásukra és ezzel összefüggésben az anyagi szolgáltatások ellenőrzésére. II. József népszámlálása általános népszámlálás volt. Legfőbb célja ugyan, amint azt az 1784. augusztus 1-én kiadott haditanácsi rendelet leszögezi, az újoncállítás és emellett az adókivetés jobb megszervezése volt. Az összeíráshoz külön egyéni és család-lap szolgált. A kérdőív kérdőpontjai a következők voltak: név, életkor, családi állapot, hivatali állás, foglalkozás, a távollevőkre és a jelenlevő idegenekre vonatkozó adatok. Külön németnyelvű kérdőívet nyomtattak a katonai személyeknek és külön kérdőívet magyar nyelven, illetve a nemzetiségek nyelvén a lakosság részére. A kérdőívek adataiból számozott községi nyilvántartást állítottak össze. A nyilvántartás végsorai alapján készült a községi összesítés. A községi nyilvántartás főbb adatait a népmozgalom és a vándormozgalom eredményeinek felhasználásával tovább vezették. Ezeknek az anyagából készült a későbbi években az 1784-es népszámlálás rectifica tiója. A II. József-féle népszámlálás rendkívüli jelentőségű az ország társadalmi és gazdasági helyzetének megismerése szempontjából. Az összeírásig nem ismerjük az ország teljes népességét. A népesség demográfiai összetételéről eddig nem volt adatunk. Nem ismertük a népesség foglalkozási megoszlását. A népszámlálással egyszeriben mód és lehetőség nyílott minden falu, járás, megye népességi, szociális és kulturális viszonyainak megismerésére. Az első népszámlálás fáklyát gyújtott, amelynek fényénél az államigazgatás-, földrajz- és történettudomány elindulhatott az ország és népessége megismeréséhez. Hiányossága az összeírásnak, hogy csupán a férfinépesség adatait kérdezte részletesen, a női népességnél megelégedett egyetlen adattal. Az összeírás bővebb ismertetésére ezúttal nem térünk ki, miután azt Thirring Gusztáv részletesen feldolgozta, e kötetben pedig Acsádi György dolgozata foglalkozik a II. József-féle összeírással. c) A. XIX. s^á^adi összeírások II. József halála után újabb népszámlálás végrehajtása hosszú évekig húzódott. Bár 1790-ben jóváhagyta az országgyűlés (33. tc.) népszámlálás tartását, végrehajtására nem került sor. 1802-ben a magyar ezredek kiegészítése céljából ismét felmerül ,,a seregek pótlására" alkalmas népesség száma megállapításának a szükségessége. Jóvá is hagyják az összeírást azzal, hogy az a nem nemesekre terjedjen ki; a számlálást pedig a dicális összeírással együtt hajtsák végre. Az összeírás végrehajtási utasítása értelmében az összeírást a megyékben a természetes szaporodás és vándorlás alapján tovább kellett vezetni minden évben. Gyakorlatilag 40 évre vonatkozóan kellene, hogy az ország nem nemes lakosságára folyamatos adataink legyenek. Tekintettel arra, hogy az összeírás utasítását nem minden megye tartotta be, csak néhány évre állnak összesítések rendelkezésünkre.

18 A nem nemesek összeírásának, illetőleg az összeírási eredmények továbbvezetésének (egyes esetekben az összeírások megismétlésének) kiindulópontja az 1804—5. évi népösszeírás volt, mely lajstromos kérdőíven történt.

19 A népszámlálás jellegű népösszeírás egysége elvileg a család, illetve a háztartás. Minden személy egy-egy sorban szerepel: név, születési év, a férfi lakosságra foglalkozást, kormegoszlást, vallási