Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Kovacsics József: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába
között a jobbágyság úrbéres terheinek rendezése céljából hajt végre adatgyűjtést, melynek során összeírják a jobbágyok földjét, rétjeiket, szőleiket. A jobbágyföldeket a talaj minősége szerint osztályozzák és e szerint állapítják meg a telkek járulékait. Az adatokból megállapítható az úrbéres viszonyban élő parasztság száma, társadalmi megoszlása, vagyoni helyzete. A rendezés után készült adatfelvételek részletes ismertetését e kötetben Felhő Ibolya tanulmánya tartalmazza. Mária Terézia után II. József számos intézkedése — az 1784—85-ös népszámlálás, a házak megszámozása, a telekkönyv ősét életrehívó földmérés, II. József iskolareformjai, a feloszlatott szerzetesrendek vagyonának kezelésével kapcsolatos leltározási munkák stb. — mind újabb és újabb statisztikai összeírások, nyilvántartások létrejöttét jelentik. Ez az időszak egyébként Európaszerte a centralizáló hatalom elveinél fogva — amely tudomást akart szerezni az ország erejéről — kedvezett a statisztikai összeírásoknak. Mária Terézia és II. József ideje alatt az összeírási technika olyan nagyot fejlődött, hogy az akkor alkalmazott módszer sok tekintetben ma sem avult. Mária Teréziának a népszámlálás terén kifejtett tevékenysége az 1753. okt. 13-i leiratával kezdődik. Ebben elrendelte, hogy a plébánosok híveik kor, nem és foglalkozási megoszlásáról évenként kimutatásokat készítsenek. Ugyanezen év október 27-én kelt leirat pedig elrendeli az egyes tartományok leírását 38 kérdőpontba csoportosítva. Nincsenek adataink arra vonatkozóan, hogy ezeket az összeírásokat tényleg^ végre is hajtották-e. Az első összeírás, amelynek anyaga fennmaradt, Mária Terézia 1754. jan. 7-i rendelkezésén alapul. Eszerint a német örökös tartományokban népszámlálás tartását rendelte el, amelyet a közigazgatási és egyházi hatóságoknak kellett végrehajtaniok. Az összeírás célja a császári leirat szerint az, hogy az uralkodó és a köz szolgálatára az alattvalók száma megbízhatóan megtudható legyen ,,dass zur grössern Leichtigkeit und aus mehreren für den allerhöchsten Dienst und selbst zu des Publici Diensten die Anzahl der treugehorsamsten Unterthanen verlásslich zu wissen, in den gesammten deutschen Erblanden durch die Obrigkeiten und Magistrate alljárlich mit Anfang eines jeden Jahres eine verlássliche Seelen-Consignation oder ConscriptionsTabelle nach dem zu diesem Behufe entworfenen Schema verfasst werde". 15 Az első leiratot hamarosan (1754. II. 16-án) követte a második. Ez csak három évenként kívánta meg a tényleges népesség számára, kormegoszlására és polgári állapotára vonatkozó adatok összeírását. A munkát az utasítás értelmében a világi hatóságok mellett a püspökök utasítására a lelkészségeknek is el kellett végezni. A kétféle úton nyert adatok egyeztetését és összesítését a tartományi hivatal (Landesstelle) végezte el. Az 1754-es összeírás Magyarországra nem terjedt ki. 1754 — 1761-ig nem történt lényeges előrehaladás. Hét évi szünet után 1761-ben egy udvari rendelet a kis- és nagyvárosok, a mezővárosok és falvak megszámlálását rendeli el. 1762-ben jelentős reformot vezettek be a népszámlálás terén. A világi és egyházi hatóságok részére más-más számlálólapot rendszeresítenek. Ezentúl a papság csak a vallásfelekezetéhez tartozó hívek összeírását végzi el nemek, gyónók (capax) és gyónásra nem kötelezettek (incapax) bontásban. Az utasítás már a népmozgalmi események (születés, házasság, halálozás) megfigyelését is elrendeli. A világi számlálólap a városok, mezővárosok, falvak, házak megszámlálását, valamint a népesség nem, kor, foglalkozás, családi állapot szerinti megoszlását is tudakolta. 1769 augusztusában általános hadkötelezettség alapján bevezették a sorozást; ezentúl a számlálások során (így az 1770. III. 10-én elrendelt összeírás során) már a jelenlevőkön kívül a katonáskodás alól fel nem mentett távollevőket is összeírják. 1777-ben elrendelik az összeírások ellenőrzését és bevezetik a népességi könyvek