Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Dávid Zoltán: Az 1715—20. évi összeírás
Az így szétválasztott adatok összehasonlításából még jobban látható Acsády Magyarországra vonatkozó számításainak valószínűtlensége : Országrész É v Növekedés Országrész 1720 1787 Növekedés Magyarország Erdély 1 776 377 806 221 6 926 657 1 471900 289,9% 82,5 % 2 582 598 8 398 557 225,2 % Ezek után rátérhetünk a példátlan megnövekedés okainak vizsgálatára. A természetes szaporulat nagyságának megállapítására irányuló kísérletek ismertetésénél kezdve kiderül, hogy a vélemények ebben a kérdésben meglehetősen azonosak s általában óvatosságra intők a túlzott értékek alkalmazásával szemben. így Ajtay hangsúlyozza, hogy a nyugati államok 70—80 év alatt megkétszereződő népessége e kivételesen magas szaporulatot,,tartós béke mellett, fejlett közegészségügyi viszonyok között" érték el. 54 Az eredmények Európa-szerte valóban azt bizonyítják, hogy a népességszám, a csökkenő születési ezrelék ellenére, főleg a XIX. században, annak is inkább második felében, éppen a közegészségügyi viszonyok gyökeres javulása és az életkor ezzel együttjáró meghosszabbodása következtében emelkedik rohamosabban. 55 A népességszám megkétszereződési idejére négy külföldi statisztikus által végzett számítások szerint Európa országainak népessége a nagy ipari fellendülés serkentő viszonyai között s ott kétszereződik meg leghamarabb, ahol az egészségügyi viszonyok a legkedvezőbbek (Norvégia, Dánia, Hollandia, Anglia), de ezeknek is átlagosan 70—80 évre van szükségük hozzá. 56 A magyarországi fejlődés is hasonló s csökkenő születési értékek ellenére a XIX. század vége felé mutat egyre növekvő szaporulatot. 67 A hazai viszonyok megvizsgálásánál figyelembe kell vennünk, hogy 1720 és 1787 között több nagy háború (az utolsó török hadjáratok, az osztrák örökösödési és hétéves háborúk) pusztította az ország igen kedvezőtlen közegészségügyi viszonyok között élő népét. Használjuk fel ez utóbbi bizonyítására Acsádynak az ország csekély népessége mellett felsorakoztatott — kissé talán túlzó — érveit: „Az éghajlat szélsőségei, a szabályozatlan folyók örökös rombolásai, a sok mocsár és vadvíz" 58 s „a belőlük emelkedő párák, melyek megmérgezik a levegőt, sorvasztó lázt visznek az emberek közé", 59 szúnyogok milliárdjai, roppantul elszaporodott egérrajok 60 jellemzik az elvadult tájat. Az éghajlathoz nem szokott s a viszontagságokhoz nem eléggé edzett német telepesek közül emiatt pusztulnak el sokan, míg mások az elmaradott viszonyok láttán visszatérnek hazájukba. Hatalmas, sűrűn megismétlődő járványok tizedelik az ország népét. A pusztulás arányainak bizonyítására használjuk fel a korszakunk előtti időkben dühöngő járványok néhány adatát. 61 171 l-ben Abaúj lakosságának csaknem felét, Zala megyében az 1712. évi pestis a népesség 34,3%-át ragadja el. 62 Hasonló erejű járvány dühöng 1738-tól 1741-ig, áldozatainak számát, hiányosan, 310 000-re becsülik. 63 (Körülbelül ennyi emberéletet követelt 1709—1713 között is.) Járványos évek voltak még 1756, 1761, 1770 és 1786 is, de a pestis mellett állandóan szedik áldozataikat az évenként meg-megújuló himlő-járványok is. Egy-egy ilyen járványos évnek a népesség számának alakulására gyakorolt hatását lemérhetjük az 1872/73. évi kolera pusztításain, mely egymagában csaknem tíz év természetes szaporulatát tarolta le.