Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Dávid Zoltán: Az 1715—20. évi összeírás
a szerzők sem gondolják végig (s főleg nem számolnak utána), hihető-e egyáltalában, amit leírnak, valószínű-e az 1715. és 1720. évekre megállapított lélekszámok néha évtizedenként 100—200%-os növekedése. A sok közül egy példa: Durkó A.: Békés nagyközség története (Békés, 1939.) című művében a község fejlődését a következő népességadatokkal szemlélteti: 1715. 107 összeírt családfő = 535 lakos 1732. 1 840 „ 1773. 4 836 „ A növekedés okairól nem szól, betelepülőket nem említ. Figyelmen kívül hagyja azt is, hogy Haan szerint 42 az 1738—40. évi pestis 1185 embert ragadott el, ami az adatok hézagait tovább növeli. Végül meg kell azt is említenünk, hogy olyanok is akadtak, akik más természetű forrásaik, hiányos adatok téves értelmezése és feldolgozása következtében olyan eredményekhez jutottak, melyek fényénél még sokallták is Acsády eredményeit. 43 Nem véletlen, hogy valamennyien az ország kisebb egységeinek népességalakulásával foglalkoznak s így nem láthatták állításaiknak az egész országra vonatkoztatott tarthatatlan következményeit. E nézetekkel nem szükséges külön foglalkoznunk. Az Acsády számításait elfogadókra tett megállapításaink rájuk kettőzötten vonatkoznak. VI. AZ ACSÁDY SZÁMÍTÁSAINAK TÉVESSÉGÉT BIZONYÍTÓ STATISZTIKAI MÓDSZER A természetes szaporulat és a bevándorlások nagyságának meghatározása A téves nézetek fennmaradásában annak is jelentős része van, hogy az Acsády számításainak hibáira rámutató tanulmányok egyike sem foglalkozott munkájának részletekbe menő bírálatával, gondolatsora minden láncszemének végigkövetésével, tévedéseinek és hibáinak következetes megcáfolásával. Állításaik bizonyítására csaknem kizárólag az 1787-es népszámlálás végeredményeiből levonható tanulságokat használták fel, anélkül azonban, hogy magukat az új eredményekhez vezető számításaikat pontról pontra ellenőrizhetően bemutatták volna. Pedig a kételyek eloszlatása szempontjából ez döntő fontosságú kérdés. Az 1787-es népszámlálás adataival való összehasonlítás valóban a legmeggyőzőbb bizonyítékot nyújtja Acsády számadatainak hibás voltáról és a későbbiekben is szilárd, biztos alap e hibák megkereséséhez. 44 Ahhoz azonban, hogy ebből az összevetésből az 1720-ra megfelelő népességszám valószínű értéke megállapítható legyen, előzőleg két kérdést kell tisztáznunk. Egyik az 1720 és 1787 közötti természetes szaporulat nagyságának, másik az időközben történt bevándorlások hozzávetőlegesen pontos számának megállapítása. Mindkettőről az idézett tanulmányok általánosságban szólnak is, hiszen ezek hazánk XVIII. századi népesedésének kulcskérdései. Barsy leszámolt a korábbiak tévedéseivel és helyes irányt mutatott a további vizsgálódásokhoz — számadatokat azonban ő sem közölt, s nem határozta meg megközelítően pontos értéküket sem. Húzódozásuk nem meglepő, ha végigtekintünk e kérdések irodalmán s rájövünk, mennyire kevés az, ami mind egyikre, mind másikra rendelkezésünkre áll.
