Kovacsics József: A történeti statisztika forrásai (Budapest, 1957)
Ha Bálint: A dézsmajegyzékek mint a történeti statisztika forrásai
Olyan esetekben, amikor egy úr szedte mind a két dézsmát, ha azonos volt a nonator és decimator, egy összesítő jegyzékben számolt el. Ilyeneket találunk a kamarai lajstromok között, vannak azonban egyes egyházi levéltárakban, így Egerben és Esztergomban is. A bélháromkúti apátság néhány falujára megmaradt, együttes kilenced- és tizedjegyzékek a XVIII. század közepéről már nyomtatott statisztikai ív jellegűek, melyek a következő rovatokat tartalmazzák: a dézsmaadó neve, búza, rozs, árpa és zab termésének külön részletezett teljes mennyisége, a belőle kilenced és tized címén kiszedett mennyiség külön-külön feljegyezve, végül a rovatok oldalankénti és summázó összesítése. Hasonló lajstromokat készítettek a bárány- és kecskedézsma beszedéséről is. 8. A dézsma jegyzékek teljessége A fentiekből következik, hogy a lajstromok akkor lennének teljesek, akkor tartalmaznának hiánytalan adatsorokat, ha a dézsmálásnál a kiadott szabályokat teljesen és maradéktalanul végrehajtották volna. Ebben az esetben sem szerepelnének ugyan a csak nemes földet művelő nemesek, a helység papja, tanítója, ha nem vetettek jobbágyi földben, az esetlegesen mentes urasági szolgák, az olyan szabadmenetelű személyek, akik elsősorban iparból tartották fenn magukat, ha paraszti földet nem műveltek. Kimaradnának még a rutén s más nemzetiségű pásztorok, akik ugyan ha korábban más nemzetiségek által lakott és dézsmaköteles határú helységbe költöztek, már dézsmát adtak. 25 Az így kimaradt családok, fők száma azonban más forrásokból megállapítható, tehát a dézsmajegyzékek adataival összesítve egy-egy község teljes társadalmát adnák. Korántsem teljesek azonban a dézsmaszámadások. A teljességet a dézsmaszedők a XVI—XVII. századi zűrzavaros időkben még a legnagyobb buzgalom és ,,lelkiismeretesség" érvényesítése mellett sem tudták elérni, mert az egyszerűen lehetetlen volt. De nem is állott érdekükben a tökéletes számadás, mert ha maguk be is hajtották felesen a dézsmát, nem vettek mindent jegyzékbe, hanem a maguk hasznát is szem előtt tartották. Voltak azután olyan objektív okok, melyeket semmiképpen sem lehetett leküzdeni. Ilyennek számított elsősorban a nép ellenállása a dézsmával szemben, az a törekvése, hogy ezer módon és ezer furfanggal kijátssza a dézsmászolgáltatást és terményeiből minél nagyobb részt mentsen meg magának. Ez érthető, hiszen jogtalannak, „bitangnak" tartotta, hogy terményei egy részét kisajátítják és mindent megtett annak érdekében, hogy — a rendelkezésére álló eszközökhöz mérten — a kisajátítás mértékét csökkentse. 26 9. A dézsmálással kapcsolatban keletkezett iratok fajtái 1. Gabonadézsmajegyzékek (rendszerint méhtizedlajstromok is). Részletes és összesített számadások. 2. Bordézsmajegyzékek. 3. Bárány- és kecskedézsmalajstromok. 4. Árendajegyzékek, melyekben nyilvántartották járások szerint az árendába adott helységeket, az árendás vagy árendások neveit és az árenda összegét. (Igen jól használhatók a II. rész 7. pontjában előadottakra). 5. Malactizedjegyzékek. 6. Szarvasmarha (tehén és ökör) tretinájáról kelt számadások, vlach-dézsma lajstromok.
