Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)

Nyers Rezső: Előszó

mot, s ennek hiányában a falusi cselédség és a szegényparasztság nem érezte igazán magáénak a megalakított szövetkezeteket. A létrejött szövetkezetekben nem érvényesült eléggé a szövetkezeti demokrácia, főként az intézők túlzott jogköre és a tagság által választott szervek elégtelen hatásköre miatt. A termelőszövetkezeti intézők döntő többsége a volt uradalmak intézőiből került ki, s ezért különösen szükséges lett volna, hogy a szövetkezeti tagok hatásosan ellenőrizzék őket. A hibák között kell megemlíteni azt is, hogy a már régebben is működött „Hangya"- és hitelszövetkezetek demokratizálása kevés eredménnyel járt, s a fogyasztási szövetkezetek tevékenységében sem érvényesültek eléggé az állami érdekek. Ha utólag tekintünk vissza a Tanácsköztársaság hősies 133 napjára, mindenesetre könnyebb észrevenni a hibákat, mint amennyire akkor el lehetett volna kerülni azokat. Ha összefüggéseiben és mozgásában vizsgáljuk az akkori szövetkezeti fejlődést, sok olyan tényezőt találunk, amelyek ugyan nem kisebbítik az elkövetett hibák súlyosságát, de azok nagy részére magyarázatot adnák. Mint ismeretes, a magyar kommunista mozgalom igen fiatal volt még abban az időben; nehéz volt az érintkezése Szovjet-Oroszországgal, s annak tapasztalatait nem használhatta fel megfelelően. De akkor még a Szovjetországnak sem volt elegendő tapasztalata, hiszen a lenini szövetkezeti terv kidolgozására csak az oroszországi polgárháború befejeztével és az intervenció leverése után, 1921—1923-ban került sor, amikor Magyarországon már javában uralkodott Horthy ék fehérterror ja. Ezért Magyarországon az egyesült munkáspártban tovább hatott a szociáldemokrata pártoknak a munkás-paraszt szövetséget lebecsülő, zűrzavaros agrárelmélete és szövetkezeti politikája. Hozzájárulták a bajokhoz azok a rendkívüli közellátási nehézségek is, amelyeket a proletárhatalom az összeomlott polgári rendszertől kapott örökbe. A szocializmusért küzdő forradalmároknak a hibák őszinte és nyílt feltárása még a forradalom bukása esetén sem okozhat meghasonlást és csüggedést. Éppen ellenkezőleg. Hozzásegíthet az osztályharcra váló újabb és sikeresebb felkészüléshez és annak eredményesebb megvívásához. így hasznosította a magyar kommunista mozgalom is a Tanácsköztársaság tapasztalatait, és ennek tulajdoníthatjuk, hogy hazánk felszabadulása után szövetkezeti politikánk, bár olykor nem jelentős hibák nélkül, de alapjában helyes vágányokon haladt és szövetkezeti mozgalmunk eredményesen fejlődött. Kívánatos lenne, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom történetének feldolgozása és közrebocsátása ne érjen véget ezzel a kötettel, mért a múlt megismerése sokban segítheti jelenlegi előrehaladásunkat. Nyers Rezső