Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)

I. Fejezet Mezőgazdasági termelőszövetkezetek

hat földhöz, módot kell nyújtani, hogy a föld jövedelmét biztosíthassuk számára. Ez pedig csakis a szociális termelőszövetkezet útján érhető el. Mi is ez a nagybirtokot megváltoztató termelőszövetkezet? A nagybirtokon nem változik semmi, együtt marad minden, az épületek, a gépek, a szerszámok, csak éppen a régi uraságra nincsen szükség többé, mert a föld ettől a pillanattól kezdve azoké, akik megművelik. Megművelik ezentúl a cselédek, a napszámosok, akik már eddig művelték is, és azok a kisgazdák, akik nem képesek földet vásárolni, akik azonban jövedelemhez akarnak jutni, és akik belátják, hogy nem lehet százfelé szedni a nagybirtokok épületeit, ekéit, jószágait, szóval mindenféle szerszámait. Ezek a kisgazdák, amikor saját földjükön a mezőgazdasági munkálatokat már befejezték, elmennek a termelőszövetkezetek birtokaira dolgozni, ahova előzőleg beiratkoztak. Mármost ahány munkanapot dolgozik, annak arányában annyi jövedelemben is részesül. Megkapja munkájáért a napibérét, mely gabonában vagy más élelmicikkekben is kifizethető, és az évi tiszta jövedelemből arányosan annyit, amennyi munkanapot ott dolgozott. A cselédség pedig megkapja a kollektív szerződésben biztosított járandóságait, valamint az évi tiszta jövedelemnek reá eső részét. A föld évi tiszta hozadéka tehát nem egy vagy néhány dologtalan embernek, hanem a dolgozó embernek a zsebébe fog vándorolni. Mármost lesznek olyanok is, akik mint földigénylők nem akarnak belépni a termelőszövetkezetbe, és földhöz akarnak jutni. Ezeknek mi ugyancsak segítségükre leszünk, és földhöz segítjük őket. Ha ezek a kisgazdák vagy mezőgazdasági munkások úgy gondolják, hogy ők így jobban tudnak boldogulni, és megtalálják számításaikat, úgy ezeknek lehetővé tesszük, hogy a törvény által előírt földet a szövetkezetek útján megkaphassák, mert nekünk szocialistáknak éppen az az erősségünk, hogy a munkásoknak és a kisgazdáknak akaratát a poklokon keresztül is meg akarjuk valósítani. Mi úgy gondoljuk, ha a földigénylő kisgazda földet kap, csak kínlódás és szenvedés lesz az élete, de ha mégis vannak, akik így akarják, ám legyen, mi azon vagyunk, hogy a dolgozó nép végre megtalálhassa boldogulását. Csak ott rendezzük be a termelőszövetkezeteket, ahol a termelés folytonossága nincsen biztosítva, ahol a termelés elhanyagolásával veszélyeztetve van a közélelmezés és nincsen kilátás munkaalkalomra, i •. Lelketlen emberek, akik nem jó szemmel nézik a dolgozó millióknak fölszabadulását, hamis vádakat szórnak a szocializmusra. Vissza akarnak taszítani a régi rabszolgasorsba, hogy újra belénk rúghassanak. Azokat a kisgazdákat, akik évtizedeken keresztül haj^