Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)
A szövetkezetügy a tanácsköztársaságban
nulságot belőle. Nem ismerték fel, hogy a proletárdiktatúra alapkérdése a munkás-paraszt szövetség. Elmulasztották proletár vezetés mellett a munkás-paraszt szövetség létrehozását, kiszélesítését és megszilárdítását, figyelmen kívül hagyták annak legfontosabb módját: a földosztást, a mezőgazdaságban a feudalizmus maradványainak a felszámolását. Hiba volt az is, hogy érintetlenül hagyták a ioo holdon aluli birtokokat, s az ilyen birtokok részére adómentességet biztosítottak. Ezek lényegében a tanácshatalom ellenségeinek tett kénytelen-kelletlen engedmények voltak, amelyeket a parasztság nem értett meg és a gyöngeség jelének érzett. 51 A termelőszövetkezetek tagságát viszont nem elégítette ki és nem nyugtatta meg a hiányos szövetkezeti demokrácia és a volt földbirtokosok, bérlők vagy gazdatisztek gazdaságvezetői megbízatása. „A gazdasági cselédeknek tetszett, hogy tulajdonosai lesznek a földnek. Hittek benne, hogy jobb életük lesz. De ott maradt a birtokon a régi gazda. A munkásság kedve elment, mert változást nem látott." „A gazdaságvezetők soha szocialisták nem voltak. Semmi érdekük nem fűződött ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek jól működjenek" — írta csalódottan a földmunkásszövetség Vas megyei titkára. 52 A Tanácsköztársaság vezetői az évek múlásával maguk is világosan látták a hibákat, azok forrásait és súlyos következményeit. Többen közülük — elsősorban Kun Béla — elismerték, hogy a Tanácsköztársaság vezetőinek egy része mereven kitartott a „termelés folytonosságának fétise mellett", amikor a forradalom szükségszerűen úgyis megbontotta a termelés rendjét. Utólag felismerték, hogy a parasztság jelentős részét a földosztás elmaradása, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának elhanyagolása közömbössé tette. S ez volt az oka annak, hogy a parasztságnak csak egy kis része támogatta fenntartás nélkül a tanácshatalom hősi erőfeszítéseit és harcát. [95) Az első magyar Tanácsköztársaság mindezek ellenére a szegényparasztság feledhetetlen emléke és további küzdelmeinek bátorítója lett. A tanácshatalom megszüntette évszázados elnyomatását. Az agrárproletárok legfőbb vágya ugyan nem teljesült, a földosztás elmaradt, de helyzetük gyökeresen megváltozott. A termelőszövetkezetek tagjai, bár korlátozott mértékben, de részt vettek a gazdaságok vezetésében, helyet kaptak a falusi tanácsokban. Anyagi helyzetük a múlthoz képest jelentősen megjavult. Somogyban a konvenció 48 korona készpénzről 800 koronára emelkedett, 1500 négyszögöl kerti föld helyett 2400 négyszögölet, 14 mázsa gabona helyett 24 mázsát, 12 kg só helyett 50 kg-ot, 6 köbméter fa helyett 10 köbmétert, ezenkívül több más juttatást, valamint évenként egy pár bakancsot is biztosított a kollektív szerződés az egész éves tagok 61 Üj Március, 1926 április. K Világszabadság, 1919. június 15.
