Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)

II. Fejezet Fogyasztói és értékesítő szövetkezet

átveszik, kifizetik, s így a cserélő félnek nem kell az egyes központoknál időt tölteni. A csere ezen módjának előnye a gyorsaság, s az, hogy kevés költségbe kerül. Azonban hátránya, hogy kevesebb tervszerűséggel s következetességgel bonyolítható le. Ezzel a pillanatnyi szükséggel indokolt cseremóddal kapcsolatban egy időben kiépítjük az országos proletár árucsere állandó szervezetét is. A Dunántúlnak öt vármegyéjében: Zala, Tolna, Vas, Veszprém és Fejér megyében már felállítottuk az országos proletár árucsere hatósági fiókjait. A vidéki szervek már működnek is. Minden fióknál az élelmiszerek, éspedig: zsír, hús, szalonna, tojás, baromfi és zöldség gyűjtését az Országos Központi Hitelszövetkezet bonyolítja le megfelelő szakértőkkel. A gyűjtőhelyen az egyesek és községek beszolgáltatják az élelmicikkeket. Itt azok hatósági árát készpénzben kifizetik s a kifizetett értékről írásbeli utalványt adnak. Ezzelaz utalvánnyal kell elmenni az elosztóhelyre, hol a forgalmat a „Hangya" kirendeltsége bonyolítja le. Itt a beszolgáltatott értékért ugyanannyi értékű ipari cikket vásárolhatnak. Természetesen nem minden cikkből tetszés szerinti mennyiséget, hanem készlet szerint, aránykulcs szerint. Pl. sóból ioo K érték után csak V2 kgnyit kaphatnak, petróleumból 1 litert, dohányból 12 K árát, a többit pedig más, raktáron levő gazdasági cikkből, szerszámáruból stb. A meglevő összes ipari cikkekről a készletkimutatásokat az egyes anyaghivatalok megtették, az összes készletet állandóan nyilvántartják, úgyhogy mindenkor tudjuk, hogy arány szerint mennyit adhatunk ki az egyes ipari cikkekből az egyes fiókoknak. A gyűjtő- és elosztóhelyek egymást állandóan ellenőrzik, amennyiben a begyűlt élelmiszernek ugyanolyan értékűnek kell lennie, mint a kiadott iparcikknek. A proletár árucsere körül fölmerült egy pár problémát sikerült gyors intézkedéssel kiküszöbölnünk. A legnehezebb kérdés volt a cserélni nem képes ipari és földművesszegénységnek áruval való ellátása. Ezt akként oldottuk meg, hogy minden fiók készletének egy hányadát az illető munkástanács rendelkezésére bocsátottuk, hogy abból csere nélkül az ellátatlan proletároknak utalhasson. Ezzel az ipari proletariátus kedvezményt ad a vidéki proletároknak. Ezt a kedvezményt a vidéki munkástanácsoknak akként kell kiegyenlíteni a jövőben, hogy a módosabb kisgazdáktól, földművesektől megfelelő mennyiségű élelmiszereket fognak összegyűjteni, mellyel a saját ellátatlanjaik részére szükséges cserét közvetlenül megejthetik. Sérelem annál kevésbé sem éri majd a kisgazdákat, mert a fölösen beszolgáltatott élelmiszer készpénz-egyenértékét megkapják, s az eddigi adók, közterhek viselése helyett ennyi áldozatot meghozhatnak. Az országos proletár árucsere fiókjaival be fogja hálózni az egész