Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)
A szövetkezetügy a tanácsköztársaságban
munka szabályozására, irányítására és megjavítására alkalmasak voltak. 39 Az Ormándy által készített alapszabályoknak feltétlenül értékes vonása, hogy a termelőszövetkezetek alakulásánál addig követett hibás gyakorlatot igyekeztek felszámolni, amikor félreérthetetlenül kimondták, hogy a szövetkezetek tagsága nemcsak a mezőgazdasági cselédekből, hanem a helybeli időszaki munkásokból és azokból a nem helyben lakó mezőgazdasági munkásokból alakul ki, akik a gazdaságban dolgozni és megtelepedni akarnak. Az alapszabályok a törpebirtokosokat sem zárták ki a szövetkezetekből, ha azok kötelezték magukat, hogy legalább 120 napi munkát végeznek a szövetkezeti gazdaságban. Az alapszabályok meghatározták a szövetkezeti tagok pénz-, termény- és egyéb természetbeli járandóságát, a gazdálkodás tiszta hozamából azonban csak azok a tagok részesülhettek, akik a következő gazdasági évre is megmaradtak a szövetkezetben és az elmúlt gazdasági évben legalább 120 munkanapon át dolgoztak. A szervezeti kérdésben az alapszabályok részben a Somogv megyében már kialakult gvakorlatot vették át. A szövetkezeteknek három ügyintéző szervét állapították meg: az intézőt, az intéző tanácsot és a közgyűlést. Az intéző olyan okleveles gazda lehetett, aki megelőzőleg öt éven át már önállóan vezetett gazdaságot. Oklevél hiányában a birtokos, bérlő, vagy gazdatiszt csak tízéves mezőgazdasági gyakorlattal volt intézőnek alkalmazható. Az intézőt a termelőszövetkezetek akkor még meg nem szervezett országos központja nevezte volna ki, míg tevékenységét a körzeti felügyelőség ellenőrizte. Az intéző tanács tagjait a közgyűlés választotta. Az intéző tanács hetenként tartott ülést, és akkor minden személyi ügyben véglegesen döntött. Gazdasági ügyekben hozott határozatainak meg kellett egyezniük az intéző véleményével, ettől eltérő határozataik végrehajtásához a körzeti felügyelőség hozzájárulását kellett megszerezni. A termelőszövetkezet legfőbb ügyintéző szerve a közgyűlés volt, amelyet háromhavonként legalább egyszer össze kellett hívni. Nagy hiányossága, volt az alapszabályoknak, hogy a közgyűlés hatáskörét nem írták körül. Az alapszabályok jelentős segítséget adtak a termelőszövetkezeti mozgalomnak, bár betű szerinti alkalmazásukra sehol sem találhatók pontos adatok. Az alapszabályok közzététele után az egész országban észrevehetően megélénkült a termelőszövetkezeti mozgalom. Sopron, Vas, Zala, Tolna, Nógrád, Heves és Pest megye legtöbb termelőszövetkezete 1919 április utolsó napjaiban és májusban alakult meg. 40 w Az alapszabályoknak két példánya ismert, egyiket az Országos Levéltár, a másik példányt pedig a Központi Gazdasági Levéltár őrzi. A Központi Gazdasági Levéltárban őrzött példány teljesen azonos azzal, amely az Országos Levéltárban Ormándy fegyelmi ügyéhez van mellékelve. 40 OL Földm. Népb., VIII. o. iktatókönyve.
