Szigetvári István: A szövetkezetek a Tanácsköztársaság idején (Budapest, 1959)

I. Fejezet Mezőgazdasági termelőszövetkezetek

tatlan veszteséget okoz, és csak súlyos áldozatok árán hozható helyre. A földművesek tehát ezen a kongresszuson a jövő szocialista Magyarországáról voltak hivatva dönteni, és hogy mennyire tudatában voltak feladatuk fontosságának, mutatja a kongresszus érett megfontolással hozott határozata. A földműveskongresszuson több ezer földműves vett részt az ország minden részéből. Nyisztor György népbiztos nyitotta meg a gyűlést, és elnöki megnyitóiában a proletárdiktatúra további odaadó védelmére hívta fel a földművesszegénységet. Az Országos Földmunkásszövetség nevében Takács József, a szocialista párt nevében Farkas szólalt fel, míg a Forradalmi Kormányzótanácsot Varga Jenő népbiztos képviselte. Hamburger Jenő földművelésügyi népbiztos azután hosszabb beszéd kíséretében terjesztette elő azt a javaslatot, melynek megvitatása a kongresszus tanácskozásának tulajdonképpeni tárgya volt. Felhívta a kongresszus figyelmét arra a nagyon fontos körülményre, hogy a földművesek ezen a kongresszuson törvényt hoznak. A Kormányzótanács rendeletet akart kibocsátani, mely a szövetkezetek ügyrendjét, beosztását és munkaszabályait tárgyalja, és hosszas megfontolás után úgy határozott, hogy a földműves proletariátus véleményét a proletárdiktatúra elvei szerint megkérdezi a rendelet kibocsátása előtt. Figyelmeztette egyúttal a kongresszus tagjait, hogy nemcsak az egyes egyének érdekeit tartsák szem előtt, hanem a közösség érdekét, a proletárállam érdekét, a földbirtok kezelésének és üzemvezetésének érdekét. Rámutatott azután egyes visszásságra, mely lehetetlenné teszi, hogy a szövetkezetek helyesen működjenek. A termelőszövetkezetek legjobban vannak kiépítve Somogy, Fejér, Veszprém, Csongrád megyében. Csak rövid idő kérdése, hogy a termelőszövetkezetet mindenütt rendszeresen megszervezzük. Már eddig is több mint hétmillió hold földön folyik szövetkezeti gazdálkodás. A javaslat az ország termelőképességének fokozása és a termelési eszközök minél gazdaságosabb kihasználása érdekében a Tanácsköztársaság mezőgazdasági birtokai egységes kezelésére, irányítására és felügyeletére hivatott szerveket létesít, és az ezen birtokon alkalmazottak jogi viszonyát szabályozza. A javaslat azután megállapítja, hogy a volt kincstári, egyházi, hitfelekezeti és alapítványi birtokok a Tanácsköztársaság mezőgazdasági birtokai. A kisbirtok maximumát ioo magyar holdban állapítja meg. Ezen felül a Tanácsköztársaság tulajdona minden mezőgazdasági birtok, akár termelőszövetkezetté alakult a gazdaság, akár a volt tulajdonos (bérlő) kezelésében maradt ideiglenesen. A Tanácsköztársaság mezőgazdasági birtokai körzetekbe, a körze-