Éble Gábor: A nagykárolyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével (Budapest, 1913)

Az ősi székesház, a nagykárolyi várkastély

a te jövőre vonatkozó jótéteményed folytán ugyanolyan dicsőséggel, mint őseid! Bizonyára ismeretes, hogy e palota — mely olyan, a milyent a te őseid Nagy-Károlyban még nem bírtak — csakis azért építtetett, hogy a magán hasion mellőzésével, valahányszor módját ejtheted, abban magad is pihenést lelvén, belőle mintegy őrtoronyból népednek, polgáraidnak és családod ügyeinek gondját viseljed, és egész S\athmár vármegyének gondviseléseddel és buzgalmaddal közhasznára és segítségére légy. Mert mint Tullius az ő két testvérének kimutatta: kötelességünk minden alárendeltjeinknek javára és hasznára törekednünk. Innét van, hogy midőn ezt a várat, mely a régiség miatt már majdnem összeomlott vala, új alakot ölteni látnák, mindnyájan az öröm és gyönyörködésnek szokatlan érzelmére gyulladának. Ugyanis a jövőnek bizonyos kiváló jóslata rejlik az emberi elmében: a szorgalmas földmíves fákat ültet, a melyek a másik századnak használnak; az építő házat alkot, hogy neki, gyermekeinek, unokáinak és utódainak méltóan szolgáljon. A hazaszeretet tehát, melyet mint a Károlyiak velük született tulajdonságát hirdet Magyarország, arra a reményre jogosít föl mindenkit, hogy te, Méltóságos Gróf, e házban minden évben huzamosabb ideig fogsz lakni. Valóban kívánatos volna, hogy az utódok nyilvános emlékezetére ezen palota homlokára valami föliratot jegyeztess. Méltó lenne ugyanis e várnak mind az első alkotója, mind az újra építője a hálás emlékezetre és ilyenforma föliratra: Aedem A Ladislao Lancz de Károly excitatam MCCCCLXXXII. a Michaele de Károly in arcem transformatam MDXCII. Josephus C. Károlyi ruinis fatiscentem in hoc domicilium commutavit MDCCXCIV. Vagy rövidebben ilyen formán: C. Josephus Károlyi de Nagy-Károly, arcem Majorum Ruinis fatiscentem in hoc domicilium commutavit MDCCXCIV.» Nagy-Károlyban 1794. év július havában iktatták be gróf Károlyi