Éble Gábor: A nagykárolyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével (Budapest, 1913)

Az ősi székesház, a nagykárolyi várkastély

ható. A kertben olasz faültetvények és termények bőven fordulnak elő, valamint sok másféle nemes gyümölcsfa. Van ezenkívül szemnek tetsző virágdísz, több kút, egy teknősbékás tó s mindenféle konyha­kerti zöldség*). 1 A kertről az 1778-iki «Almanach für Ungarn» külö­nösen fölemlíti, hogy sok olajfa virágzik benne s tömérdek aloé, a melynek nedvét virágzáskor bádog ereszekben szokták volt fölfogni. Gróf Károlyi Antal 1783-ban új és fényes kastélyt szándékozott magának építtetni Nagy-Károlyban, de nem a régi vár helyén, hanem kényelmi és egészségi szempontból a «Somos» erdő és a szőllőkertek közt elterülő emelkedettebb fekvésű térségen. E végből el is készíttette a kastély tervét és látképét, azonban a terv kivitele elmaradt. Mi okból, arra nézve határozott adatot nem találtam a levéltárban. Igen valószínű, hogy a következő év nyarán Erdélyben a Hóra vezérlete alatt kitört oláh lázadás, mely Magyar­ország szomszéd vármegyéire is elharapódzott, ébresztett aggodalmat a grófban, kinek bőven jelentették főtisztjei az oláh parasztság iszonyú pusztításait és öldökléseit a földesurak birtokain. 3 A nagyfontosságú grófi nemzetségi levéltár 1784-ig a nagykárolyi 1 Hueber Antal eredeti kéziratos naplója jelenleg gróf Wenckheim Gézáné tulajdona. 2 E jelentések közül a két legérdekesebbet adjuk itt: Török Ferencz hódmezővásárhelyi ura­dalmi ügyész írja gróf Károlyi Antalnak 1784 nov. 23-án : «Az oláh parasztság Soborsinba, Forray úrhoz tartozó helységbe beütött és az uraság kastélyára s épületire rohanván, a kastélyt, mely 23 szobábul és 28 lóra való istállóbul állott, áztat előbb kipusztítván, tűz alá vetette, sőt a gonosz nép mivel az erős épület mindjárt nem éghetett, az ölfát behordván a szobába, ottan fel is gyújtván, úgy égetett, úgy gyújtott. Ezenkívül életesházát az uraságnak, úgy majorját, juhászházát, ispotályát, templomát, parochiáját, boltjait, nagy költséggel rendbevett kertjét, a mi is orangerienek neveztetik ; még a mi több, a sóházát, conservatoriummal, iberreiterek házaival, a melyek is az uraságtól bérbe vannak véve, mind elégette. E mellett legkeser­vesebb az, hogy ezen T. úriháznak minden kincseit elragadta, tudniillik, donatióbeli jussait illető levelei, nevezetes számú ezüstje, ruhája — egyszóval — minden ékessége, mind elvitetett és éppen azon időben, a midőn a földesúr, ki egyszersmind viceispány lévén, a házat elhagyta a végre, hogy ő Felségétől elrendelt conscriptiót megindíthassa. Ezt megelőzőleg «Ilytyó» helységbe rohant a gonoszság, mely Vajda úrhoz tartozandó, de ő ottan nem találtatott, hanem a felesége csecsemős gyermekével együtt sit venia verbo a disznóólban

Next

/
Oldalképek
Tartalom