Éble Gábor: A nagykárolyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével (Budapest, 1913)

Az ősi székesház, a nagykárolyi várkastély

háziasszony környezetével mindent elkövetett a fejedelem mulattatására és szórakoztatására. A serdülő Klára bárókisasszony nyomban a fejedelem eltávozása után megírta nagyanyjának: gróf Koháry Judithnak a fejedelmi látogatást, és boldog örömmel értesíté őt arról, mily bőven kijutott neki a fejedelemmel lejtett tánczból. «Kívántam — írja levelében — Nagyságodnak ezen alázatos levelemmel udvarolnom, egyszersmind Felséges Urunknak itten lévő hozzám mutatott gratiájáról tudósítanom. Írhatom Nagyságodnak, az tánczban bőven részesültem. » A fejedelem ugyanazon évben még kétszer volt vendége a nagykárolyi várkastélynak: október 9—19-ig, midőn a rakamazi táborból a hadakkal együtt Szathmár felé indult, és onnan visszajövet nov. 14. és 15-én. Az egykorú napló és néhány családi levél tanúságán kívül van e napoknak még egy tanúja : egy öreg hársfa a kastély közelében, melyet a szóhagyomány ma is Rákóczi fájának nevez az 1708-ik évi látogatás emlékezetére. A vén hárson nagyon is meglátszik a közel kétszáz év nyoma. Ma már csak kiszáradt s belül elkorhadt törzse van meg, azt is borostyán indák védik a szétmállástól. A szathmári békekötés után a várkastély történetében hanyatlás áll be. A grófi méltóságra emelt s a helytartóságnál előkelő kormányzati hivatalokban elfoglalt gróf Károlyi Sándor sokáig Pozsonyban élt, családját is a főváros közelébe Bátorkeszibe költöztette. Nagy-Károly évtizedekre megszűnt a grófi nemzetség középponti székeshelye lenni s mikor a gróf elaggott, elbetegesedett, akkor is szívesebben lakott erdődi új várkastélyában, melyet a törökök elől lerombolt Erdőd vára helyére 1727—1730. években ő építtetett. Ott is halt meg 1743 szept. 8-án. E várkastély hű rajza itt látható. Ilyen volt a képe még a XIX. század első negyedében is. A hatvanas években engedték át a pusztulásnak és ma már tökéletes rom a gróf Károlyi Sándor emelte