Éble Gábor: A nagykárolyi gróf Károlyi család leszármazása a leányági ivadékok feltüntetésével (Budapest, 1913)

Az ősi székesház, a nagykárolyi várkastély

udvarát látta vendégül a fölújított nagykárolyi várkastély. Február i-én érkezett s 22 napot töltött báró Károlyi Sándornál. E napok emlékezetét a fejedelem bizalmas embere, magántitoknoka: Beniczky Gáspár örökítette meg kéziratban fenmaradt naplójegyzeteivel.

1 E följegyzések szerint a fejedelmi udvar február i-én nagyobb karabélyos sereggel Nyir-Báthorból indult Nagy-Károlyba. A várba beszállás előtt nagy udvari vadászat volt az erdőségben, hol a fejedelem el is tévedt s csak este felé jutott a házigazda csézáján a várba. A kocsiban Károlyival ült Orosz Pál úr vicegeneralis is. A napot vidám áldomás fejezte be. Mikor a fejedelem hálószobájába visszavonult, az urak elbúcsúztak tőle, csak Károlyi Sándor maradt nála hosszabb kihallgatáson. Másnap a fejedelem megfúvatta a trombitákat s az összesereglett udvari néppel (a várkápolnában) misét hallgatott Azután tanácsülésbe hivatta az erdélyi urakat, köztük Teleki Mihályt, Csáky Istvánt és Lászlót. «Annak utánna pedig fejedelmi asztalához ő Felsége leülvén, és jó kedve érkezvén, sötét estéig ült». Az ezt követő napok nagy része szintén conferentiák tartásában telt el. A napló kiemeli, hogy Rákóczi szakadatlanul dolgozott, s némely napon meg se jelent az asztalnál, hanem titoknokainak diktált a belső lakosztályban, néha 10—-12 óra hosszat is. Ilyen rengeteg munkát végzett a fejedelem február 6-án, mikor az erdélyi vármegyéknek az ő parancsára odaérkezett hadait kellett a vár előtt megmustrálnia. Három rendben álltak föl a hadak; Rákóczi «ebéd után két órakor» lóra ült s végig járt a rendeken. Azután körben állítván őket és a sereg fővezénylőit, hogy «azon maga országából nagyobb frequentiával való jelenléteket a statusoknak» méltán remélhette, de «szíve keserűségével látja, hogy a kiknek jobban illenék a 1 L. Thaly Kálmán. Rákóczy Tár. I. k.