Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért

kezik, mentesül a katonai bevonulási kényszer alól, a gyárban uralkodó tisztességes szellemnek és egészséges közhangulatnak folyományaképpen a gyár mintegy 5000 alkalmazottjából mindössze cea 80 jelentkezett kitelepülésre. Nyilvánvaló volt az általános ellenszegülés. Amikor erre bizonyos körök a felhívás megismétlését és nagyobb pressziót követeltek, a vállalat felelős vezetőinek sikerült a nyilas üzemi tanács prominens tagjait eltávolítani, és így erre már nem került sor. Az üzem megbénításának elrendelésével kapcsolatosan az összes, addig nélkülözhetetlenség címén visszatartottak tekintetében a katonai parancsnok arra az álláspontra helyezkedett, hogy az üzem megszűnvén, immár nincs szükség mentesített személyzetre sem. Az alkalmazottak további visszatartására egyetlen lehetőségként az mutatkozott, hogy valami módon az üzem újrafelvételét engedélyezzék, és ezen a címen személyzetet is lehessen visszatartani. Amidőn a gyár vezetősége nevében gr. Jankovich vezérigazgató közölte a katonai parancsnokkal, hogy az üzem újrafelvételének érdekében az illetékes hatóságnál állandóan eljár, és remény van arra, hogy ez irányú erőfeszítései sikerre fognak vezetni, a katonai parancsnok részéről azt a választ kapta, hogy az Izzó alkalmazottait ettől függetlenül be kell vonultatni és valamelyik kaszárnyában kell együtt tartani. Majd ha később az üzem újra felvétetnék, akkor az illetőket a honvédség majd vissza fogja bocsátani. A vállalat vezetősége ekkor újból az Iparügyi Minisztériumhoz fordult, és elérte, hogy a bénítás ellenére néhány fontos személy mentesítése érvényben tartatott, valamint azt is, hogy az addig mentesített személyzet további részének a karácsonyi ünnepek előtt már nem kellett bevonulnia. Ezáltal számos alkalmazott megmenekült a bevonulástól és az elhurcolástól, hiszen a karácsonyi ünnepek után Budapest már körül volt zárva, és a változott helyzetben már mindenki egyénileg igyekezett magát a német és nyilas rendelkezések alól kivonni. A gyár személyzetének megmentése tárgykörébe tartoznak azok a részben sikeres fáradozások is, amelyeket a vállalat vezetősége a zsidók deportálása idején, elhurcolásra szánt zsidó származású munkavállalói érdekében kifejtett. Már 1944 júliusában csendőrök szállták meg az ipartelepet avégből, hogy az összes zsidó származású alkalmazottakat elvigyék. Ez a vállalatot igen kiváló munkaerőktől fosztotta volna meg. Mind emberi szempontból, mind vállalati érdekből megtett tehát mindent a vállalat vezetősége, hogy a veszélyeztetett személyeket megmentse. A vállalat európai hírű mérnöki kara, amelynek különleges szaktudása és tapasztalata volt, nagyrészt zsidó származású személyekből állott, és ha ezeket a vállalat elvesztette volna, a munkások ezrei váltak volna földönfutókká, mert szakmérnökök nélkül a termelést folytatni nem lehet. Emberi és baloldali politikai szempontok is indokolták, hogy síkra