Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért

a Watt Wiennek, amely esetben neki módja lesz arra az álláspontra helyezkedni, hogy a német igények ilyen módon kielégíttettek, és segítségére tud lenni a vállalatnak a további kitelepítés megakadályozásában. Ezzel párhuzamosan gr. Jankovich Dénes és dr. Bay Zoltán, a vállalat svájci és amerikai részvényeseire hivatkozva, a svájci követséghez is fordultak védelemért, nehogy a gyár gépi berendezése, készáruja és nyersanyaga, valamint munkásai és tisztviselői Németországba hurcoltassanak és a gyártelep felrobbantassék. A svájci követség előtt is kifejtették, hogy a kitelepítést feltételenül meg kell akadályozniok, mert az a vállalat tönkretételével volna egyértelmű. (Lásd a) alatt csatolt levélmásolatot.)

19 1944. november 17-én kelt az Ipariügyi Minisztérium újabb parancsa, amely szerint nem 2, hanem 3 rádiócsőgyártó gépegység telepítendő ki Watt Wienhez (a parancs másolata csatolva) a már korábban Zimmerl jelenlétében megbeszélt feltételek mellett. Ezeket a gépegységeket Zimmerl valóban el is szállíttatta, ez azonban a gyár érdekeit nem veszélyeztette jelentős mértékben, mert ez a gépi berendezés alig 1/2%-át képező olyan gépekből állott, amelyek amúgy is kevésbé modern típusok lévén, tartalékba, üzemen kívül voltak helyezve. A kitelepítés veszélye azonban ezután sem hárult el végleg, egyes nyilas szervek részéről a kitelepítés kérdése állandóan napirenden tartatott, és ezek úgy a Deutsche Industriekommission, mint a magyar hatóságoknál fennálló személyes kapcsolataik révén mindenképpen arra akarták a vállalat vezetőségét indítani, ill. szükség esetén kényszeríteni, hogy a teljes kitelepítést rendelje el és hajtsa végre. Ez irányú állandó és nyomatékos sürgetéseik elől végül is csak oly módon lehetett már kitérni, hogy a vállalat vezetősége, színleg foglalkozva a teljes kitelepítés gondolatával, rámutatott arra, hogy ez rendkívül nehezen oldható meg, és elsősorban annak megállapítására volna szükség, hogy hol van megfelelő és alkalmas hely, ahova a vállalat kitelepülhetne. A nála ez ügyben eljáró nyilas üzemi tanács tagjainak gr. Jankovich vezérigazgató azt a javaslatot tette, hogy Dunst

20 nyilas aligazgató vezetésével utazzanak ki Ausztriába megfelelő hely keresése végett. Más oldalról gr. Jankovich intézkedett, hogy az illetők kinntartózkodása mennél hosszabb időre nyúljon, mert tudta, hogy éppen Dunst aligazgató volt az, aki a kitelepítés kérdését a legerélyesebben napirenden tartotta, és ezért őt helykeresés ürügye alatt akarta a vállalattól eltávolítani. Dunst aligazgató maga mellé vette a nyilas üzemi tanács még egy tagját, december 9-én valóban el is indult. Az utolsó pillanatban, ugyancsak Jankovich gróf úr rábeszélésére, hozzá csatlakozott még Kemény

21 aligazgató is, aki a nyilas üzemi tanácsnak elnöke volt és a pártmegbízott szerepét töltötte be a vállalatnál. Eltávozása után a kitelepítés kérdése nyugvópontra