Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)

igazgatók, műhelyvezetők, üzemi tanácsok és üzemi bizottságok jelentéseit, a vállalatok levelezését az Iparügyi, Közellátási Minisztériummal, a Szakszervezeti Tanáccsal, az üzemek szovjet katonai parancsnokaival, az igazgatósági ülési és üzemi termelési értekezletek jegyzőkönyveit, az Iparügyi Minisztérium utasításait, a vállalatok igazgatóságainak és üzemi bizottságainak rendeleteit és köröz vényeit. Mivel gazdag levéltári forrásanyag állt rendelkezésünkre — melynek csak kisebb részét tudtuk a kötet korlátozott terjedelme miatt felhasználni —, a sajtóközlemények és visszaemlékezések közlésétől, azok másodlagos forrásértéke miatt, eltekintettünk. Az iratokat szoros tematikai, iparági rendszerezés helyett, a könnyebb áttekintés és történetibb kép kedvéért két nagy fejezetben csoportosítottuk. Az első fejezetben közöljük azokat az iratokat, melyek a magyar gyáripar pusztulását, valamint a munkásoknak az üzemek megmentésére irányuló erőfeszítéseit dokumentálják. A második, terjedelemben nagyobb fejezet iratai a bányák és gyárak felszabadulás utáni helyzetét, az üzemek helyreállítását, a termelés megindítását, a munkásság, a műszaki értelmiség, a Vörös Hadsereg, az Ideiglenes Nemzeti Kormány és a Budapesti Nemzeti Bizottság ebben vitt szerepét, a pénz-, energia-, nyersanyag- és élelmiszerhiány okozta nehézségeket ismertetik. Mindkét fejezetben az iratokat a bennük foglalt események időrendjében közöljük. Az iratok élén zárójel nélkül a bennük leírt események dátumát, közvetlenül alatta pedig zárójelben az iratok keletkezésének az időpontját tüntettük fel. A két dátum a legtöbb esetben rendszerint egybeesik. Meg kell említenünk, hogy a dokumentumok időrendje csak az egyes fejezeteken belül folyamatos. Az első fejezet utolsó és a második fejezet első dokumentumának keletkezése közti eltérés azzal magyarázható, hogy az ország egyes részei különböző időpontokban szabadultak fel. Forráskiadványunk első irata 1944. június 15-én, utolsó irata pedig 1945. szeptember 27-én kelt. Az első az almásfüzitői olajfinomító pusztulására, az utolsó, mintegy jelképesen, az újjáépített Eger—Putnok vasútvonal ünnepélyes megnyitására utal. Az iratok közlésénél általában ragaszkodtunk az iratok teljes, szó szerinti szövegéhez. Csak néhány dokumentum esetében alkalmaztunk rövidítést, hagytunk el érdektelen vagy egyéb szempontból közlésre nem érdemes részeket. A kihagyásokat az irat illető részénél három ponttal (...) jeleztük, a kihagyott rész tartalmára pedig az ábécé betűivel jelölt lábjegyzetben utaltunk. A dokumentumokat sorszámokkal és szerkesztett címekkel láttuk el. A címek meghatározásánál arra törekedtünk, hogy azok minél jellemzőbben fejezzék ki az iratok tartalmát, és nevezzék meg azok íróját és címzettjét. A tartalmilag összetartozó iratokat betűjelekkel ellátva