Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
rült. 239 Ezekkel az eredményekkel a gazdasági élet a felépülés felé megtette az első lépéseket, amelynek minden centimétere mögött a magyar munkásság rendkívüli erőfeszítései húzódtak meg. A magyar munkásosztály számára az erőfeszítések kora nem záralt le a romok eltakarításával, az első üzemegységek termelésének megindításával. A felszabadulás alapvetően megváltoztatta a munkásosztály társadalmi-politikai helyzetét, de a változás gazdasági kihatásai a dolgozók mindennapi életére a felszabadulást követő hónapokban alig-alig mutatkoztak. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front szegedi programja tartalmazta mindazokat az alapvető munkásköveteléseket, amelyek kivívásáért hazánkban is sok évtizedes küzdelem folyt. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány arra törekedett, hogy e programnak a munkásokra vonatkozó részét a mindennapi életbe is átvigye. E tevékenység egyik fontos része volt a munkabérek rendezése. 1945. január 27-én a 78/1945. ME számú rendelet intézkedett munkabérmegállapító-bizottságok létrehozásáról 240 , amelyek vidéken általában a nemzeti bizottságok keretében működtek és állapítottak meg — ideiglenes hatállyal — új munkabéreket 241 . Budapesten, ahová a rendelet későbben jutott el, az üzemi bizottságok legtöbbször már az alakuló ülésen megkezdték a munkabérek rendezését (pl. a WM üzemi bizottsága január 25-i ülésén új bérrendszert vezetett be a gyárban). 242 Március folyamán kezdődött el az ország egész területére vonatkozó egységes munkabér-politika kidolgozása, amely elsősorban a szakszervezeteken nyugodott. Az iparügyi miniszter rendelete alapján a szakszervezetekből és a munkáltatói érdekképviseletekből paritásos bizottságok alakultak, amelyek munkájának eredményeképpen elsőként április 20-án a vasiparban, majd a többi iparágban is sor került a kollektív szerződések megkötésére. A kollektív szerződések — ha nem is elégítették ki minden vonatkozásban a munkásokat — a felszabadulás előtti helyzethez képest nagy vívmányt jelentettek, mintegy kifejezői voltak a munkásság megnövekedett társadalmi erejének, helyzetében bekövetkezett változásnak. Az üzemi bizottságok által megállapított bérek, Sőt sokszor a kollektívszerződésekben foglaltak is csak papíron maradtak, mert kifizetésükre kevés vállalatnál került sor. A vállalatok pénzügyi helyzetének jellemzésére idézzük az Iparügyi Minisztériumnak a miniszterelnökhöz küldött átiratát, amelyben felkéri, terjesszen javaslatot a minisztertanács elé az ipari üzemek számára folyósítandó hitel nyújtására. „A háború és annak 239 Berend T. Iván id. m., 36. old. 240 Magyar Közlöny, 1945. 2. sz. 211 OL Z 269. Rendezetlen. — Pécsi Mnnkabérrendező Bizottság 1945. február 16-i ülése. 242 OL Z 403—13—90.
