Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)

banóanyag gyártását a peremartoni Ipari Robbanóanyaggyár.

228 A vegyészeti ipar más ágaiban (pl. a gyógyszergyártásban) is megindult a termelőmunka, a Chinoin-gyár — a nagyfokú alapanyaghiány ellenére — néhány fontos gyógyszer gyártásához, mint például az Ultraseptyl, már hozzákezdett.

227 Az ország lakosságának ruházatát a háborús évek alaposan igénybe vették, ezért létfontosságú volt a textilipar mielőbbi termelése. A textilipar belföldi nyersanyagforrásai a háború következtében szinte teljesen kiapadtak, visszaesett a juhtenyésztés, a selyemhernyó-tenyésztés, a len- és kendertermesztés, a külföldi behozatal — pl. gyapotból — teljesen szünetelt. Mind e nehézségek ellenére a legjelentősebb textilgyárakban folyt a helyreállítás, és a megmaradt minimális készletekkel igyekeztek a termelést megindítani. A Szegedi Kenderfonógyár zökkenőmentesen folytatta a munkát, miután a szovjet parancsnokság segítségével sikerült nyersanyagot gyűjtenie.

228 A budapesti gyárak közül január óta termelt a Kender-, Juta- és Textilipar Rt., március elején dolgozni kezdett a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár Rt., a Kispesti Textilgyár Rt. fonodója és szövödéje, március végétől termelt a Goldberger-gyár, júniusban a pamutfonoda a háború előtti mennyiség felét, a pamuszövöde 70, a selyemszövöde 30 százalékát állította elő.

229 A Magyar Posztó csepeli telepét rendkívül súlyos károk érték, hat hétig folytatták a romeltakarítást, a hó elhordását, a tetősérülések kijavítását és a gépek helyrehozatalát, de május közepétől már dolgozott a fonoda és a szövődé.

230 A textilipar, azon belül is elsősorban a pamutfeldolgozó ágazat helyzetében az 1945 augusztusában megkötött szovjet—magyar kereskedelmi szerződés hozott alapvető, kedvező változást. Ez a megállapodás 30 millió kg nyerspamut bérmunkában történő feldolgozásával hosszú időre biztosította a magyar gyárak nyersanyagellátását, és egyben lehetővé tette, hogy a textilipar az ún. népruházati akció keretében segítséget nyújtson a dolgozó lakosság legalapvetőbb ruházati cikkekkel való ellátásához.

231 A könnyűipar többi ágazatában a termelés eredményességét nagyban 228 Fővárosi Lt., Ipari Robbanóanyaggyár Rt. ir. 8. 227 A vegyipar termelésének megindulása. A Közgazdaság Évkönyve, id. m., 215—219. old. 228

Csongrád megyei 1. sz. Lt., Szegedi Kenderfonógyár Rt. ir. sz. n. 22s

OL Z 668—12. — Háborús károk. 280 OL Z 41—4701/a. — Az ügyvezető igazgatóság jelentése az igazgatóságnak, 1945. június 1. 231

A Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének jelentése, id. m., 9. old. — A népruházati akció már az egyezmény megkötése előtt megindult, és ennek keretében elsősorban a bányászok, majd a jóvátételi munkákon dolgozó gyárak munkásait látták el a legalapvetőbb ruházati cikkekkel. 1945 júniusában a Magyar Altalános Kőszénbánya tatabányai munkásai kb. 3000 méter, a Ganz Kőbányai úti gyárának munkásai kb. 1300 méter, a MÁVAG budapesti gyárának munkásai számára kb. 2400 méter különböző textilanyagot utalt ki az Iparügyi Minisztérium. (Földi Tamás id. m., 229. old.)