Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
október 10-i létszámhoz képest Tatabányán 2000, Pécsett 2000, Dorog— Tokod bányáiban 1000—1500, a salgótarjáni szénbányákban 2000, az ózdi bányákban 2000, a borsodi bányákban 1000 fő hiányzott a termelésből. 804 A bányászat létszámcsökkenésének több oka volt. Egyrészt a második világháború alatt a bányákban jelentős számban dolgoztak munkaszolgálatosok, hadifoglyok, a „visszacsatolt területekről" toborzott munkások, akik a második világháború befejezése után eltávoztak munkahelyükről. De csökkent a bányászat törzsgárdája is. A pécsi bányáktól kb. 500 fő távozott el, akik közül sokan földet kaptak, mások az újonnan felállított demokratikus rendőrségnél helyezkedtek el 205 , jónéhány munkást vont el a termeléstől a munkáspártok, a szakszervezetek megélénkülő tevékenysége is. „Nagy volt a munkából kimaradottak száma. Ennek oka az élelmiszer után való járkálás" — írta a MÁK igazgatósága számára készített jelentés. 206 „Munkatársaink élelmezési helyzete nem kielégítő. A helyi orvosi megállapítás szerint 120 900 kalória kellene havonta egy bányamunkásnak. Ezzel szemben az általunk beszerezhető és kiadott élelmiszerekben csak 58 870 kalória van. Tehát a fele sincs biztosítva" — állapította meg a pécsi szénbányák egyesített üzemi bizottsága. 207 Érthető, ha ilyen élelmezési viszonyok közepette visszaesett az egy főre eső kitermelt szénmennyiség is. 208 Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a bányákból sok mérnök hiányzott, hogy a vasúti közlekedés állapota miatt állandóak voltak a szállítási gondok, akkor nem szabad meglepődni a termelés viszonylag alacsony szintjén: ellenkezőleg, csodálatra méltó, hogy a magyar bányászok ilyen körülmények között egyáltalán termelni tudtak. Jó eredmények születtek az olajbányászatban. A Magyar—Amerikai Olajipari Rt. lispei olajmezői gyorsan kiheverték a háborús veszteségeket. Áprilisban már valamennyi olajkút üzemben volt, és a termelés a felszabadulást követő hónapokban gyors ütemben emelkedett. Áprilisban, a felszabadulás első hónapjában, még csak napi 736 tonna olajat, májusban már 1621 tonnát, júliusban pedig 1751 tonnát termeltek, amely az 1943. évi teljesítmény 76,5 százalékára rúgott. 209 A lispei olajmezők ter204 Földi Tamás: Iratok a magyar nagyipar történetéhez 1945—1946-ban. Levéltári Közlemények, 1960. 212. old. 203 SZOT Lt. Bányamunkások szakszervezete Ír. 4. — A pécsi szénbányák együttes üzemi bízott eágának jelentése, 1945. július 19. 206 L. a 203. sz. jegyzetet. 207 L. a 205. sz. jegyzetet. 208 A MAVAG borsodi szénbányáiban a vájárteljesítmények 1945. év első negyedében az 1944. év azonos időszakában elért teljesítményeknek Baross-aknán 67%-át, Perecesen 80%-át, Ormospusztán 69%-át, Alberttelepen 58%-át tették ki. A teljesítmények hasonlóan alakultak a többi szénbányákban is. 209 Berend T. Iván id. m., 146. old.
