Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

Kérésünk ismétlése mellett, jelentésünk felülvizsgálásával kapcsolatos mielőbbi intézkedését várva vagyunk kiváló tisztelettel: Fodor s. k. titkár Hatoldalas, géppel írt másolat. — SZOT Lt. Bányamunkások szakszerveHete ir. 3. d. Az iratban említett mellékletek hiányzanak. A szénbányászatban 1945-ben rendkívül bonyolult helyzet állt elő. A széntermelés a bányászok erőfeszítései következtében lassan, de állandóan emelkedett. A termelés azonban még így is csak 50—60%-át tette ki az 1938. évi mennyiségnek. Ilyen körülmények között a szénhiány az országban szinte állandósult. Kétségtelen, hogy a termelés növelését objektív okok is akadályozták, de a bányavállalatok vezetési ós szervezési munkája sem volt kielégítőnek mondható. A bányavállalatok vezetői a termelés elégtelenségéért a munkásokat okolták. Ugyanakkor a szénárak megállapítása és a teljesített szállítások árának kiegyenlítése miatt állandó harcot folytattak a kormányzattal. Mindezeken túl az államosítás gondolata is előtérbe került. A Függetlenségi Front programja eleve tartalmazta a föld mélyének állami tulajdonba vételére vonatkozó követelést, aminek a valóra váltását a bányamunkások egyre erősebben sürgették. A Bányamunkások Szakszervezetének 1945. május 12—13-i országos küldöttközgyűlésén (SZOT Lt. Bányászszakszerv. ir. 2—a) szinte valamennyi felszólaló a bányák államosítása mellett foglalt állást. E követelésekkel a bányavállalatok is számoltak. A MÁK vezetősége által 1945. július 28-án készített összefoglaló nem minden él nélkül jegyezte meg, hogy a bányák államosításának a felvetése keresztezi a vállalatoknak a konszolidációra irányuló erőfeszítéseit. (OL Z 992 —3). A bányavállalatok vezetőinek passzív magatartását dokumentálja a Bányamunkások Szakszervezetének fenti panaszirata is.