Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

más, mint hogy a munkások dolgoznak is meg nem is. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. üzemeinek üzemvezetői ebből a szempontból első helyen állanak. Azzal, hogy nem állapítják meg az akkordárakat, izgalomban tartják a munkásokat, mert ezzel az intézkedésükkel elütik napi 30—40 pengős többletkeresetüktől, de előidézik azt is, hogy a napi vájárteljesítmény 10—14 métermázsa teljesítménnyel kevesebb. Az üzemi beosztásoknál is szabotálást tapasztalunk. így pl. a Karancskeszi területén levő Jenő-aknában hajmeresztő beosztását hajtják végre a munkamenetnek. A szénmezőnek 25 fokos dűlése van. A fejtést lefelé bonyolítják le, és így a munkások állandóan vízben feküsznek és úgy vájják a szenet. Körültekintésünk alkalmával megállapítottuk, hogy nem szükséges ahhoz mérnöki diploma, hogy ezt a szénmezőt alulról felfelé támadják meg, melynek fejtése emelkedésnek könnyebb is és a munkások alól is elfolyik a forrás vize. Egy másik lejtős aknában, ahol a fedüből víz csorog, egyáltalán nem gondoskodnak vízelvezető lemezről, amely a vizet a vízlefolyóba vezeti, hanem a víz teljes szélességében folyik a lejtős aknán végig. Természetesen a víz eláztatta agyagfekü duzzadása meggyorsul és előidézi a szállítás akadályait. A lejtős akna alatt levő közeli víztartályhoz rendes vízárok építve nincs, s így a lejtős akna alatt a felkapcsoló csillések bokáig érő vízben járnak. A szakképzetlen vezetés miatt az egész akna sártenger, amely sártenger mindenütt duzzadást, nyomást idéz elő. így az ácsolatok is gyorsabban törnek össze és a mai bányafahiány miatt megállhat a széntermelés. Az összes bányatelepeken azt tapasztalhattuk, hogy a bányaüzemek vezetői, főaknászai és bányamesterei még 10%-át sem fejtik ki annak az aktív munkának, amelyet a Szálasi-éra alatt kifejtettek. Olyan együgyű magatartást tanúsítanak, amelyből teljesen világos előttünk a szabotálás szándéka. Az itt-ott elhelyezett kiszólásokból következtetjük azt, hogy a bányák üzemvezetői kara, bár ki nem mondottan, de passzivitással azt akarja elérni, hogy az elmenekült és még mindig bujdosásban levő bányamérnökök mint nélkülözhetetlenek kerülhessenek vissza az üzemekhez. Tény, hogy a bányaüzemek mérnökhiányban szenvednek, de ezt a körülményt nem a meglevő mérnökök szabotálásával, hanem becsületes munkájukkal segítsék elő. Munkájukban és az üzemvezetésben teljesen tapogatózó tendenciájú viselkedést tanúsítanak. Tevékenységükben egyáltalán nem jut kifejezésre az új demokratikus Magyarország szelleme. Több helyen felvetik a kérdést: Vajon meg fog-e maradni a demokratikus felfogás? Vagy, lesznek-e bányák államosítva, vagy pedig visszatérnek a régi bányatulajdonosok a banyák élére ? Ha a kérdések értelme felett gondolkodunk, rögtön rájövünk, hogy