Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

Mi, a Magyar Bányamunkások Szabad Szakszervezetének vezetői és titkárai szintén átérezzük az ország újjáépítésének szükségességét. Minden törekvésünkben és cselekedeteinkben azon igyekszünk, hogy a bányákban dolgozó munkásokat fegyelmezzük és munkára serkentsük. A március, április és május hónapok az élelmezés szempontjából katasztrofálisabbak voltak és mégis úgy-ahogy megbirkóztunk a nehézségekkel, és az üzemekben nagy általánosságban, bár nem egészen fegyelmezetten, de mégis megindult a munka. Érthető volt a munkások kedvetlensége, mert élelmiszer-ellátásukról senki sem gondoskodott, ök maguk maradoztak ki a munkából és vándoroltak az ország különböző részeibe és utolsó ruhadarabjuk, lábbelijük kicserélésével eszközölték ki élelmezésüket. Természetesen voltak olyan munkások is, akik felismerték a feketézés hasznosabb voltát a bányákban való munkánál, és így kimaradtak a termelésből. Mi felismertük a helyzetet, és igyekeztünk fegyelmet teremteni, de rájöttünk arra is, hogy a fegyelem teremtése egy oldalról, csak a szakszervezet részéről lehetetlen, ha viszont a fegyelem lazítását tudatosan a munkaadók (bányatulajdonosok) végrehajtó szervei eltávozásunk után, viselkedésükkel igyekszenek előmozdítani. Néhány példát kívánunk itt az iparügyi miniszter Űr előtt ecsetelni: Az első időkben, a munkások bérfizetésére nem állt- rendelkezésre a bányákban egyetlen fillér sem. Körutaink alkalmával megadtuk a felvilágosítást az üzemek igazgatóinak és felelős vezetőinek az Iparügyi Minisztériumon keresztüli pénzszerzés módozataira. A pénzszerzés természetszerűleg néhány napos halasztást szenvedett, s ha a munkások kérdéssel fordultak az üzemek vezetőihez, hogy mikor kaphatnak fizetést? Ilyenkor egyes üzemvezető[k] nem a köteles megnyugtató választ adta [k] a munkásnak, hanem egyszerűen így válaszolt [ak]: „Most nem mi vagyunk az urak, most a bizalmiak vezetnek, azok nem tudnak pénzt szerezni." Ilyen kijelentéssel nem megnyugtatni, hanem izgatni lehet csak a kedélyeket. Másik eset: A Magyar Altalános Kőszénbánya tatai medencéjében szintén eljártunk és felvilágosítással szolgáltunk az ottani üzemek vezetőinek. Megmondottuk, hogy miképpen lehet kölcsönt szerezni, és egyúttal megmondottuk azt is, hogy mi az Iparügyi Minisztérium véleménye a kölcsönökkel kapcsolatosan, miszerint abból csak a munkabéreket lehet folyósítani. A munkaadó a munkástól régi tartozás címén levonást nem eszközölhet. A munkások bíztak abban, hogy munkabérükhöz hozzájuthatnak, kezdték a termelést fokozni. Amikor azonban a munkabérek kifizetésre kerültek, a nmnkaadók mégis levonásba hozták a Szálasi-éra alatti tartozásokat a munkások munkabéréből. Ennek következtében nagy százalékban bérfizetés helyett csupán üres bérfizetési jegyeket kaptak. A termelés a munkások felháborodása következtében