Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

BUDAPEST, 1945. MÁJUS 14. A Geldberger Sám. F. és Fiai Bt. igazgatósága a dolgozók fizetésének folyósítására a Magyar Nemzeti Banktól hitelt kér Tisztelettel kérjük a t. Intézetet, hogy részünkre folyó év végéig terjedő időre a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank központja útján 5 000 000 pengő hitelt engedélyezni méltóztassék. Ismeretes a t. Intézet előtt az a pozíció, amelyet vállalatunk a magyar textiliparban elfoglal és az a márka, amelyet gyártmányaink a külföldön is jelentettek. Derék munkásaink az orosz bevonulás után úgy óbudai, mint kelenföldi telepeinken azonnal hozzáláttak a romok eltakarításához, és örömmel konstatáltuk, hogy bár mind a két telepen károsodás történt, de ezek nem olyan mérvűek, hogy kisebb-nagyobb helyreállítási munkákkal ne lehessen az üzemet felvenni. Sajnálattal kellett azonban megállapítanunk, hogy a nyersanyag- és készáru-, valamint segédanyagraktáraink nagymértékű kifosztása folytán forgótőkénk jelentékeny része elveszett, de ennek dacára sikerült mégis először kelenföldi szövőgyári üzemünket — orosz megrendelésekre támaszkodva — megindítani, és már sikerült eddig is elérnünk azt, hogy a polgári fogyasztás céljaira is megfelelő kvótát kapjunk. Ez lehetővé tette óbudai nyomógyárunk megindítását is, amely részben az orosz hadsereg részére történő megmunkálásokkal, saját szabadforgalmi áruink kikészítésével és részben, idegenek részére, bérnyomási munkálatokkal foglalkozik. Mindezeknek az elérése anyagilag is óriási erőfeszítéseket igényelt, egyes üzemágaknál halaszthatatlan helyreállítási munkák merültek fel, másutt olyan nyers- és segédanyagok beszerzésére volt és van szükség, amelyek bár gyártelepeink méreteihez képest nem jelentékenyek, de az adott körülmények között elkerülhetetlenek és súlyos teherként nehezednek reánk. Nem utolsósorban a kollektív szerződésekből folyó hátralékok mielőbbi kiegyenlítése is a termelés gazdaságos folytatásának elengedhetetlen feltétele, és minden erőnkből azon kell igyekeznünk, hogy ezeket a kötelezettségeinket is mielőbb teljesítsük. Miképp már fentebb említettük, forgótőkénk a termelés folytonosságának biztosítására — reméljük átmenetileg — nem mutatkozik elegendőnek, és ez indokolja a fentebbi hitel engedélyezése iránti kérelmünket. A népruházati akció céljaira már sikerült egy jelentékenyebb mennyi-