Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
lege 141 , de annak erejét is elsősorban saját szervezetének kiépítése kötötte le, a gyárak megindulásához tényleges segítséget adni nem tudott. Hasonlóképpen saját szervezetük reorganizálása foglalta le az ipar irányításában korábban jelentős szerepet betöltő nagybankok, a Magyar Általános Hitelbank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank stb. erejét is. Betétállományuk, pénz-, részvény- és egyéb vagyoni készleteik a háború során jórészt megsemmisültek, személyi állományuk is szétzilálódott. A legjelentősebb ipari érdekeltséggel rendelkező bankok közül például a Magyar Altalános Hitelbank a felszabadulás utáni első igazgatósági ülését csak 1945 májusában tartotta 142 , az iparvállalatokkal kapcsolatos addig kifejtett tevékenysége a háborús károk megállapítására, a kormány által folyósított hitelek szétosztására szorítkozott. Az ipari életben bekövetkezett általános dezorganizáltságot, a bányák, a gyárak magárahagyatottságát növelte a magyar gazdaság egészének Budapest-centrikus volta. Azon túlmenően, hogy Budapest volt az ország legnagyobb ipari városa, számos olyan nagyvállalatnak, amelynek minden termelő üzeme vidéken volt, a központja szintén Budapesten székelt. A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt., a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., a Magyar Általános Kőszénbánya Rt., az Ajkai Kőszénbánya Rt. és még számos nagyipari vállalat Budapestről, általában erősen centralizált formában irányította esetenként 10—15 vidéki gyárüzemét, bányáját. Ezek a budapesti központok a hadihelyzet alakulása következtében már 1944. november végétől kezdve fokozatosan elvesztették kapcsolataikat a hozzájuk tartozó gyárakkal, bányákkal, működésük a főváros ostroma alatt teljesen megbénult, és csak 1945. január végén, február elején kezdtek újjáéledni. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. központi alkalmazottai első összejövetelüket 1945. január 26-án tartották 143 pontosan egy hónappal később, mint a hozzájuk tartozó salgótarjáni bányavidék felszabadult. A borsodi iparvidék felszabadítása is befejeződött 1944 decemberében, míg a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. budapesti központja csak februárban adott életjelt magáról. A budapesti központok újjászerveződése elég lassan ment végbe, a főváros általános helyzete, a vállalatoknál végrehajtott személycserék nehezítették tényleges tevékenységük megkezdését. Mindehhez járult, hogy a közlekedés bénultsága következtében a fővárosi és a vidéki ipartelepek közötti kapcsolatok nehezen álltak helyre, úgyhogy a nagyvállalatok központi irányítása csak április—május hónapoktól kezdődően vált érdemlegessé. 141 A Magyar Iparnak a 139. sz. jegyzetben id. cikke szerint Gál László miniszteri titkár 1945. január 26-án jött Budapestre és kezdte meg az Iparügyi Minisztérium fővárosi részlegének szervezését. 142 OL Z 50. — Igazgatósági ülési jegyzőkönyvek. 143 OLZ 221—107.
