Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
jelentette, a Budapesti Nemzeti Bizottsághoz az üzemek megindulási szándékairól februárban beérkezett jelentések szinte kivétel nélkül az energiaszolgáltatástól tették függővé a termelés megkezdését. A szállítási nehézségeket a vasút állapotán túl még csak fokozta, hogy az iparvállalatok a háború alatt elvesztették teljes gépkocsiparkjukat. Ezeket ugyanis a Szálasi-kormányzat az ország kiürítésekor katonai célokra igénybe vette. A közlekedés bénultsága gátolta az anyag- és élelemellátást is. Már szóltunk azokról a súlyos károkról, amelyek az ipart nyersanyagkészletének elvesztésével érték. Ez a kár nemcsak összegszerűségében volt igen jelentős, hanem azért, mert utánpótlása a háborús viszonyok közepette, de még a felszabadulás első időszakában is teljesen lehetetlenné vált. Ismeretes, hogy Magyarország a háború előtt és alatt behozatalra szorult vasércben, kokszban, ötvöző anyagokban, gyapotban, nyersgumiban stb. A háború a régi külkereskedelmi kapcsolatokat szétrombolta, az új csak fokozatosan épült ki. Igen súlyosan hatott az ország élelmiszerkószleteinek pusztulása is az iparra. Nemcsak a gyárak és bányák élelemtárai ürültek ki — bár több helyen a hadműveletek közeledtére a készleteket szétosztották a dolgozóknak —, hanem kiürült az egész országé is. A szarvasmarha-állomány 44, a sertésállomány 79 százaléka vándorolt Ausztriába, Németországba, a liszt- és egyéb terménykészletekkel együtt. 137 A közlekedés hiánya szétszakította az ország belső kapcsolatait is. A Tiszántúl és az Alföld iparcikk nélkül maradt, az észak-magyarországi iparvidék és a főváros lakossága pedig valósággal éhezett. Teljesen összezavarodott a munkaerő-helyzet is. A fővárosnak, az ország legnagyobb ipari centrumának lakossága a háború időszakában jelentősen megcsappant, sokan már a bombázások elől vidékre költöztek, de ez a folyamat tovább tartott, elsősorban az élelmezési viszonyok miatt, a felszabadulást követően is. Budapest lakossága 1945 márciusában 28,5 százalékkal volt kevesebb az 1941. júniusi népszámláláskor megállapítottnál. Érthető, hogy a felszabadulást követő első hónapokban a fővárosban általában mindenütt munkáshiány mutatkozott. A Gazdaságkutató Intézet reprezentatív felmérése szerint a megvizsgált üzemekben a munkáslétszám 1945 májusában 69 százalékkal volt kisebb, mint egy évvel korábban. 138 Ugyanakkor a termelés megindulásának egyenetlensége megváltoztatta az egyes szakmák közötti arányokat, érthetően nagy volt például a kereslet építőipari 137 Berend T. Iván id. ra., 15. old. 138 OL Z 425—104. — Magyar Gazdaságkutató Intézet: Tájékoztató adatok a gyáripar termelőképességének a háborús kár Dk következtében beállott csökkenéséről. Idézi: Bcrend T. Iván id. m., 22. old.