Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása
letek teljesítésére rendelkezésére bocsátotta. Valószínűnek tartom, hogy ezt az értesítést t. Cím meg is kapta, s a gyárak formális átadása és átvétele már megtörtént. A magyar mezőgazdaság újjáépítésével, a magyar honvédség felszerelésével, valamint a normális kereskedelmi élet megindulásával kapcsolatban várható, hogy a vasnagykereskedők mind sűrűbben fogják feladni rendeléseiket. Mivel a vasanyagzároló rendeletek még érvényben vannak, azonban a gyárak igazgatóságának működése a kívánt mértékben nem indult meg, az egységes zárolás alóli mentesítési eljárás sem alakulhatott ki, felhívom, hogy a befutó rendeléseket megfelelő csoportosításban kiutalás céljából jelentse az Iparügyi Minisztériumnak. A bejelentéstől függetlenül a megrendelések teljesítése megkezdhető, azonban pontos nyilvántartás vezetendő a teljesítésről. Felkérem, küldjön tájékoztató részletes jelentést a gyárak munkájáról, teljesítőképességéről, valamint a készleten lévő készáru-mennyiségről. Felkérem továbbá, vizsgálja meg, lehetséges volna-e az ország megrongált közúti és vasúti hídjainak javítására, illetőleg új hídszerkezetek készítésére Ózdon hídműhely létesítése, mert a jelenleg legnagyobb részben Budapesten összpontosított ilyen gyárak a rájuk váró nagy feladatokat éppen a centralizálás folytán nem fogják tudni kellő mértékben teljesíteni. Végül megemlítem, hogy minisztertanácsi határozat folytán az ózdi vas- és acélgyárnak 5 000 000 pengő kölcsönelőleg folyósítása történt. Erről az értesítést március 10. körül elküldtem, azonban a pénzfelvételre eddig senki sem jelentkezett. MAGYAR IPARÜGYI MINISZTÉRIUM (körbélyegző) Miniszter rendeletéből: Hauka műszaki tanácsos Egyoldalas, géppel írt, eredeti tisztázat. — OL Z 383—28. A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. vezérigazgatója 1945. április 16-án az Iparügyi Minisztériumnak jelentette, hogy Ózdon egy kohóval napi 100—110 tonna nyersvasat termelnek, míg az acéltermelés két Martin-kemencével folyt. A hengerművek készárutermelése napi 130 tonna volt. Egyébként a vezérigazgató közölte, hogy az Ózdi Vas- és Acélgyárban készséggel állítanak fel az ország megrongált közúti és vasúti hídjainak javítására hídműhelyt. (OL Z 383—431.)
