Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

Jelenleg a kőbányai és budai kirendeltség létrehozásán fáradozik a szöyetség, melyet idáig megfelelő helyiség hiányában nem tudtunk megszervezni. ÉLELMEZÉSI MUNKÁSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE KÖZPONTI VEZETŐSÉGE BUDAPEST 1^eiszkirchner Károly Kovács Imre titkár elnök Egyoldalas, géppel irt tisztázat. — SZOT Lt. Élelmezési munkások szakszerv, ir. 21. d. 1945. MÁRCIUS 21^rÜNIUS 9. (BUDAPEST, 1945. JÚNIUS 9.) A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. vezérigazgatójának jelentése az igazgatósághoz a tatabányai és tokodi bányaüzemek harcok után állapotáról, a károk helyreállításáról és a termelés alakulásáról Tatabánya először 1944. december 25-én került orosz megszállás alá, ami január 26-ig tartott. Ekkor ismét a németek foglalták el, s végleg március 21-én vonultak ki. 17-től 20-áig harcok voltak a telepen. Termelés március 18—21-ig nem folyt. A telep katasztrofális károkat nem szenvedett. A külszíni fő objektumok, mint az elektromos központ, elektromos és gépjavító műhelyek, szénszállító berendezések, szabad erővezetékek, tatabányai szénosztályozó (a felsőgallai osztályozó már az októberi angol bombázáskor kiégett), brikettgyár, ipartelepek, egy mészégető körkemence kivételével, csak olyan mértékű sérüléseket szenvedtek, melyek mellett a hiányok s általában könnyen eszközölhető javítások elvégzése után üzemképesek maradtak. Az üzemi épületek sérülései szintén kisebb méretűek voltak, s a beépített gépek üzemét nem veszélyeztették. A december 24 — március 17-ig eltelt idő alatt, kisebb szünetektől eltekintve, általában termelés folyt. Március 17-én este az áramszolgáltatás megszűnt, de a 21-iki felszabadulás után a centrálé pár napon belül üzembe tétetett, s az áramtermelés 26-án ismét megkezdődött.