Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
saját érdekeit is jobban figyelembe vevő álláspont alakult ki. A magyar tőkésosztálynak ez a szárnya természetesen szívesebben fogadta volna az angol—amerikai hadsereg bevonulását Magyarországra, és félelemmel vegyes érzelmekkel tekintett a felszabadító szovjet hadsereg közeledése elé. De a nyilas korszak tombolása, a hadihelyzet alakulása, a leszerelt gyári berendezések és anyagkészletek egyre értelmetlenebbé váló elszállítása, a szállítmányok sorsáról érkező kedvezőtlen hírek stb. sokakat bírt közülük más meggondolásra. Dr. Gergő Zoltán visszaemlékezésében 108 beszámol azokról a tárgyalásokról, amelyeket az illegális MKP megbízásából folytatott a budapesti nagyvállalatok számos vezetőjével, akik a Németországba való kitelepítéssel nem értettek egyet. Nyíltan szembefordulni a nyilas kormány parancsaival nem mertek, de kísérleteket tettek a kiadott rendelkezések szabotálására. A Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű R-t. igazgatósága az Iparügyi Minisztériumtól engedélyt kért arra, hogy az Ózd vidéki üzemek néhány vezetője „a munkásság vezetésére és az üzemi berendezések védelmére" a helyén maradhasson. Almay ezredes, a XVII/a osztály vezetője a kérést elutasította, ennek ellenére a Rima több üzeméből egyes vezetők elbújtak vagy beteget jelentettek, és a felszabadulás után megjelentek a munkahelyükön. 109 Bátortalan kísérletet tett a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. igazgatósága is a kitelepülés szabotálására. A salgótarjáni bányaigazgatóság kérdésére többek között a következő választ adta: „... hüszpk (hadiüzemi személyzeti parancsnok) úrnak a kiürítést elrendelő intézkedései innen sem nem bírálhatók, sem nem hagyhatók helyben... Be kell lássa mindenki, hogy a tarjám medence csaknem 60 000—80 000 lelkének mindennapi kenyere a bánya termelésével függ össze, tehát ha el is képzelhető, hogy átmenetileg 2—3 hétig szünetel a munka, mégis csak be kell következzék annak felvétele." 110 Harc folyt egyes budapesti gyárak vezetői és a kiürítést elrendelő hatóságok között is. A főváros körüli gyűrű decemberben már egyre szorosabbra zárult, és világossá vált: aki időt nyer, életet nyer! Gyakran a puszta időhúzás is a kitelepítés részbeni vagy teljes meghiúsulásához vezetett. Az ilyen időhúzási manőverek a munkások segítségével hozzájárultak jónéhány budapesti nagyüzem (pl. a Hungária Vegyi és Kohóművek Rt., az Egyesült Izzó Rt.) részbeni vagy teljes kitelepítésének megakadályozásához. 111 108 Gergő Zoltán: Az illegális kommunista párt harca a budapesti gyárak munkásainak és termelőeszközeinek elhurcolása ellen. Párttörténeti Közlemények, 1963. 3. szám. 109 OL Z 371—236/1944—1945. 110 OL Z 928—65/32. — A budapesti igazgatóság rendeletei, utasításai, 1944. 111 A második világháború után a békeszerződés előkészítése kapcsán a Külügyminisztérium, illetve az Iparügyi Minisztérium adatokat gyűjtött a vállalatok németellenes tevékenységéről. Az erre a célra készült jelentésekből csak azokat az adatokat, megállapításokat fogadtuk el, amelyeket más források is alátámasztottak.
