Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása
Itt felemlítettem Dunai és Remo 155 gépek, valamint anyagaink esetét és támogatást kértem azok biztosítására. Ezt tudomásul vette. Háborús károk Gurkin érdeklődött, hogy a nagy-budapesti ipar mily háborús károkat szenvedett. Erre vonatkozólag még általános tájékoztatást sem tudtunk adni, mert különösen következő részletezésre helyez súlyt: a) Mely üzemek indultak meg. b) Melyek indíthatók meg könnyűszerrel. c) Mely üzemek megindítása ütközik akadályba. Eellner Pál erre vonatkozólag memorandumot ígér egy héten belül, ha erre a célra az orosz hatóságok egy személygépkocsit bocsátanak rendelkezésre, amelynek segítségével az összes üzemek végiglátogathatok. Csepeli viszonylatban említettem, hogy a háborús károk miatt a 30— 35 000 főnyi munkáslétszám 12—15 000-re csökkent le és jelenleg kb., különböző akadályok miatt, 6—7000 fővel dolgozunk. Megemlítettem, hogy acélművünk gyakorlatilag sértetlen, és inkább csak a magasabb intenzitású műhelyeink estek ki. A Remo és Dunai gépeket a németek elszállították majdnem teljes mennyiségben. Végül arra a kérdésünkre, hogy vajon a tárgyalás közölhető-e a többi tagvállalattal, Gurkin kijelentette, hogy erre súlyt helyez, sőt újból kihangsúlyozta, hogy a tulajdonosok és gyárvezetőségek minél erélyesebb közbelépésére számít. Előzők alapján javaslatok: 1. Igazgatóság mielőbb vegye fel az érintkezést az üzemi bizottsággal, hogy az eredményes együttműködés előfeltételei megteremtessenek. 2. Dunai, Remo és Törzsgyár gépügye a megfelelő kimutatásokkal, amelyekből a szállítmányok esetleges helyzete is megállapítható lenne, mielőbb Gurkinnak előterjesztendő volna, hogy ezek elszállítását Oroszországba a lehetőség határain belül megakadályozhassuk. Háromoldalas, géppel írt másolat — OL Z 404—6.
